A kézművességgel teremt divatot - Varjas Lili azt tapasztalja, igény van a különlegesre

Varjas Lili a gyerekkorát is finom kelmék között töltötte, mert az édesanyja díszlet- és jelmeztervezőként dolgozott, sokszor bevitte a varrodába, ahol vigyáztak rá, ő pedig gombokat varrhatott. Ott ismerte meg az anyagokat: a selymeket, brokátokat, vastag szöveteket, a gombok, cérnák voltak a legkedvesebb játékszerei.

Általános iskolában rajztagozatos volt, felsősként művészettörténetet is tanult. Voltak kicsi szövőszékei, tartóbatyukat készített az édesanyjától kapott fonalakból. A legszebb karácsonyi ajándék számára egy-egy szett volt, különböző színű és minőségű fonalakból. Szívesen hímzett, a kötés-horgolás később jött.

Varjas Lili (26) kézműves szakos volt Szombathelyen, jelenleg a Szegedi Nemzeti Színházban díszletvarró. Azt mondja, boldog, mert azt csinálhatja, amit szeret, mindenképpen olyan foglalkozást akart, amiben kézimunka van. A terve, hogy saját műhelye legyen otthon

- Pár éve a húgom szeretett volna egy jó sapkát, ezért horgoltam neki néhányat - mondja Lili. - Volt köztük aranyszállal kombinált fekete, zöldes-barnás színváltós. Készítettem neki táskákat textilből is, bőrből is és ruhákat különböző szép anyagokból. A húgom a legfőbb inspirátorom, és mivel hordja is ezeket, a hírüket viszi, mások is kérnek, sok embert rajta keresztül ismertem meg. Az anyukám és a nővérem is az én táskáimmal járnak, az húzza belőlem elő a kreativitást, hogy nekik szeretnék valami szépet alkotni, ők csinálnak nekem mindig kedvet ahhoz, hogy új formákat találjak ki más-más anyagokból.

Varjas Lili művészeti gimnáziumba járt Szegeden, textil szakos volt, szitáztak is (ez a nyomott textil), de főleg falikárpit részleteket szőttek különböző témák alapján. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre jelentkezett, de nem vették fel, ezért a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán lett festő szakos, onnan pedig átjelentkezett Szombathelyre, mert hallotta, hogy itt van kézműves szak, és mindenképpen textillel szeretett volna foglalkozni. Szövött textil szakirányra szeretett volna jönni, de akkor épp ehhez nem volt elég jelentkező, a festett, nyomott textil viszont indult, ezt végezte el sikeresen, sok örömmel.

- Nagyon tetszett a szak, neves kortárs alkotóktól tanulhattunk - teszi hozzá Varjas Lili. - Lovas Ilona képzőművész, Ferenczy Noémi-díjas textilművész tanítványaiként kezdtünk, Kelecsényi Csilla textilművésszel folytattuk, aki Ferenczy Noémi-díjas iparművész. Egy-egy témához úgy gyűjtöttünk inspirációkat, hogy kerestünk képeket, szövegeket, regényeket. Az én diplomamunkám témája a Világvándor volt. Az utazás, elvándorlás, bolyongás voltak a hívószavaim. Hamvas Béla: Utazótáska című műve ehhez az egyik kedvenc olvasmányom, amiben arról ír, hogyan illik összepakolni egy utazótáskába.

Lili táskakollekciója végül elrugaszkodott Hamvas esszéjének tartalmától, hacsak annyit nem tartott meg belőle: az utazás költészet, és a táska olyan legyen, amibe minden belefér, amit akár egy óra hosszat is lehet cipelni, ami azt az érzést nyújtja, hogy ebben mindenemet magammal vihetem. Így diplomamunkaként két hátizsák és egy utazótáska készült - a kollekciót a mintakincs tartotta egybe -, a hozzávaló dokumentációval, amely leírta az inspirációgyűjtés folyamatát, a mintatervezést és a kivitelezést, fotókkal. Lili úgy idézi fel, hogy élvezetes, sokoldalú alkotómunka volt.

A fiatal pályakezdő kézműves célja - a színházi díszletvarrás mellett -, hogy saját stílust, saját márkát teremtsen. Pénzt gyűjt, hogy megfelelő műhelyt nyithasson a táskakészítéshez, és anyagraktár is legyen hozzá. Még keresi a párját, tervezi, hogy majd a közös családi házukhoz kapcsolódik a műhely. Úgy látja, van igény a különlegesre, piacképes lenne a kistételű gyártás, persze kényes kérdés az egyedi termék ára: mennyibe kerüljön, hogy megtérüljön a befektetett idő és energia, de még megfizethető legyen. Lili hisz abban, hogy ha majd kialakítja a vevőkörét, akár meg is lehet ebből élni. Abban kell még fejlődnie, ahogy mondja, hogy önző, saját maga szeret mindent csinálni, mert úgy találja legjobbnak, nem szereti kiadni a kezéből a munkát, pedig lehet, hogy szükség lesz segéderő alkalmazására.

Varjas Lili divatiskolát is végzett, ott tanulta meg a ruhakészítés alapjait. Egy farmerruha-készítő pályázat révén kikerült Monte Carlóba, ahová kabátot vitt. Saját költségen utazott, de megérte, mert nagy élmény volt, hogy az alkotását egy rangos bemutatón láthatta.