Púder Nélkül

2015.05.17. 16:01

Az anyaság pár száz éve egészen mást jelentett

A gyermek és a szülő kapcsolatát általában ridegség jellemezte, amelynek egyik oka a magas gyermekhalandóság volt.

Lisztmayer Zsófia

Az igazán gondoskodó, életét gyermekeinek szentelő anya voltaképpen a 20. század szülötte. Korábban ugyanis teljesen más képet mutatott a szülő és gyermeke közötti kapcsolat.

Az egyetemen történelmet tanultam, és emlékszem, hogy mennyire érdekelt az utolsó évben hallgatott egyik kurzusom, amelynek középpontjában a nő állt. Egyik alkalommal a nőt, mint anyát tanulmányoztuk a 19. században. Azzal korábban is tisztában voltam, hogy az anyai, és egyáltalán a szülői szeretetet teljesen máshogy értelmezték a korábbi századokban, mint manapság. Mai szemmel nézve azonban elképzelhetetlennek tűnik, hogy például egy dajkához szorosabb kapcsolat fűzze a gyermeket, mint a szülőkhöz. De a ritka kivételektől eltekintve egyfajta ridegség jellemezte a szülő és gyermeke közötti kapcsolatokat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Károlyi Mihály feleségének visszaemlékezése: – Anyánkat egyébként ritkán láttuk, csak jó reggelt és jó éjszakát kívánhattunk neki. Nagyon ritkán csókoltuk meg anyánk arcát, csak gyűrűkkel megrakott, vékony ujjú kezét. Ezt is úgy, hogy legtöbbször mintha észre sem vette volna, szórakozottan folytatta tovább, amit éppen csinált. Még ennél is ritkábban fordult elő, hogy ő csókolt meg bennünket – nem tartozott a csókolózó anyák közé –, ezért aztán különös kegynek számított, ha mégis megtette.

A polgári családokban az apák többnyire nem is vettek részt közvetlenül a szülés és a gyermekgondozás eseményeiben. Pedig ebben a miliőben a korábbiakhoz képest nagy változások történtek: az ekkor már rendszeres orvosi felügyeletnek köszönhetően kevesebb tragédia történt, egyre népszerűbbé váltak, és elterjedtek a gyermekápolással kapcsolatos kiadványok, modernizálódtak a gyerekruhák, valamint a tárgyi eszközök száma is növekedett. Korábban azonban a magas csecsemő- és gyerekhalandóság mellett a születések számának gyarapodása jelenthette csak a család fennmaradását. A szülők tisztában voltak azzal, hogy valószínűleg nem minden gyermekük éri majd meg a felnőtt kort, feltehetően ezért sem alakítottak ki olyan szoros köteléket.

Orvos vagy sebész a 19. század végén is csak akkor látta a vajúdó anyát, ha valamilyen komplikáció merült fel, általában a család női rokonai, szomszédjai segédkeztek szülésnél. A rokonok befűtöttek, vizet melegítettek, rongyokat hoztak, a férj pedig általában a bábát hívta, vizet hordott a kútról, majd várt gyermeke – lehetőleg fia – megszületésére. A dajkaság intézménye sem erősítette a családi köteléket: jobb esetben a házban fogadták fel a szoptatós dajkát, de előfordult, hogy vidékre küldték a gyermeket, és akár évekig máshol nevelték. Az anyakultusz kifejlődésének a polgári családi miliő tett jót: ekkor ugyanis a háztartás vezetése és a gyermekek nevelése vált az anyák legfőbb feladatául.

Címkék#anyaság

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!