Dr. Szöllősy Ilona nem érzi, hogy nyugdíjas, rengeteget dolgozik

A szombathelyi cipőgyárban kezdett dolgozni, majd pályázott a soproni óvónő képzőbe pszichológia tanárnak. Pár év múlva igazgatóhelyettes lett, majd igazgató. Az intézet annak hatására váltott nevet óvóképzőre, hogy a régió öt megyéjéből érkező lányok között megjelentek a fiúk. Jó volt az óvónőképző és az erdészeti egyetem kapcsolata, a hallgatók közt sok között házasság született.

Dr. Szöllősy Ilona (73) hétvégente az unokája kedvenc ételeit főzi, szabadidejében szeret színházba járni, imád keresztrejtvényt fejteni, ez frissen tartja a gondolkodását (Fotó: Merklin Tímea)

– A 80-as évek közepén Komáromban is megalapítottuk a magyar óvónőképzőt. Tagja voltam az országos óvodai nevelési programot kidolgozó bizottságnak. Számos továbbképzést tartottunk öt megyében – meséli Ilona, aki 1998-ig dolgozott a soproni óvóképzőben, mígnem nyugdíjba ment. – A vége felé, 19 évvel ezelőtt megkaptam a Brunszvik-díjat, ami az óvodapedagógiában a legmagasabb fokú elismerés, Magyar Bálint miniszter adta át.Ilona 1987-ig Sopronban lakott, utána visszaköltözött Szombathelyre, mert szükség volt rá itthon is: az édesanyja meghalt, a fia pedig, akit egyedül nevelt, a győri főiskolán tanult szombathelyi tanulmányi szerződéssel. Nehéz évek voltak, jó évtizeden át ingázott Szombathely és Sopron között. Minden reggel négy órakor kelt, mert ötkor indult a vonat, este hétkor ért haza, nagyon fárasztó volt.

– Sokszor én tapostam az első nyomokat hajnalban a friss hóban. A vonaton munkára rendezkedtem be: ott javítottam a dolgozatokat, olvastam a szakirodalmat. Ez is egy életforma. Aki a második férjem lett, sokat segített nekem, például a bírálatok megfogalmazásában. Már akkor jártam vissza a Berzsenyi főiskolára is óraadóként mint pszichológia tanár, aztán ezt abbahagytam, mert meghívtak az egészségügyi főiskolára, a PTE szombathelyi képzési központjába tanítani, ott tanítottam a közelmúltig. Mindenkit tanítottam: a szociális munkásokat, az ápolókat, a mentőket, a szülésznőket, védőnőket is. Az utóbbi tíz évben két képzést is én alapítottam: a kisgyermek nevelői-gondozói felsőfokú szakképzést és annak főiskolai szintű képzését. Dr. Szőllősy Ilona 73 éves, de nem érzi, hogy nyugdíjas. Rengeteget dolgozik ma is. Kijár a gencsapáti otthonba, hogy foglalkozzon a gyerekekkel és a nevelőkkel. Tevékenykedik a Pálos Károly Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatnál, problémás helyzetű gyerekeket és szülőket fogad, aztán esetmegbeszéléseket tart a kollégákkal. Tanít a Martineum falugondnok képzésében. Dolgozik a Foglalkoztatási Hivatalban egy-egy éves pályázati projekt keretében pszichológusként, a Humán Szakszolgálatot ő szervezte meg jó negyed évszázaddal ezelőtt, sokáig a vezetője is volt. 15 éve Pálos Károly díjat is kapott a munkájáért, 2009-ben a PTE a címzetes egyetemi docens címet adományozta neki.

– Örül az ember ezeknek a kitüntetéseknek, jól esik, hogy elismerik, hogy nem volt hiába ez a rengeteg munka. De nem ezekért dolgozom reggeltől estig mindennap, hanem azért, hogy másokon segítsek. Az olyan pillanatokért, amikor egy nehéz körülmények között élő idős asszony eljön otthonról a papírszalvétába csomagolt porcelán kis macskával, amit a polcról vett le, hogy nekem ajándékozza, mert nem tudja mással megköszönni, milyen sokat tettem érte.