Hölgy a Kölyökmentők közül

Eredetileg általános agrármérnöknek tanult, az állami gazdaság ösztöndíjasa volt, a Ják melletti Felsőnyírváron dolgozott a tehenészetben. 1990-ben végzett, elhagyta a pályát, mert úgy látta akkor, hogy a mezőgazdaságnak nincs jövője.

– A zeneiskola alatti (ma már nem működő) kottaboltot vezettem utána három évig. Az üzlethez nem értettem, csak olyan zenék voltak, amiket én szeretek, jazz, komolyzene, meg persze a kották, mert azt muszáj volt – meséli nevetve. – Aztán egy ktf-hez kerültem, ahol a főkönyvelő bácsi, Rudolics Ferenc már jóval túl volt a hetvenen, kézzel könyvelt, és mindent megtanított nekem. Elvégeztem a számviteli főiskolát, az édesapám noszogatására közgazdász lettem, aztán a cég gazdasági igazgatója. A második gyerekem születése után, a gyes második évében megpályáztam az oladi Simon István Általános Iskola gazdasági vezetői posztját, el is nyertem. Hosszú éveket töltöttem abban az intézményben, jelenleg a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ gazdasági és működtetési igazgatóhelyetteseként dolgozom.

Viktóriának két házasságból két gyereke született: Réka 22 éves, az ELTE szociológia szakára jár, kriminológus szeretne lenni. András 15 éves, a Zrínyi iskolába jár.

– Teljesen más a két gyerek, más a kamaszságuk is. A lányom minden ellen lázadt, pont az ellenkezőjét csinálta annak, amit mondtam, olyan társaságba járt, amit nem pártoltam. Harmadikos gimis korában nőtt be a feje lágya, onnantól viszont a legjobb barátnők lettünk, mindent meg tudtunk beszélni, elkezdett tanulni. A fiam nagyon kedves, aranyos gyerek, nem csavarog, nem ver át, pedig már kamaszodik. Nagyon büszke vagyok arra is, hogy jó testvérek, szeretik egymást.

Boronkay Viktória (48) nagyon szeret kézimunkázni, csatlakozott az Óriástakaró mozgalomhoz is, amelynek szeretetkockáit nevelőotthonos gyerekeknek fogják majd szétosztani. Korábban gobelinhímzéssel és keresztszemessel versenyen is indult (Fotó: Merklin Tímea )

Viktória megerősíti a nagymamáinktól hallott bölcsességeket.

– Gyerekként még nevettünk rajtuk, hogy „a mama mindig ugyanazt mondja”, nem is hittük volna, de igaz, hogy „rend a lelke mindennek”, és az is, hogy „kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond”.

– Mikor picik voltak a gyerekek, azt gondoltuk, annál nagyobb baj nem lehet, mint hogy fáj a foguk, fel kell kelni hozzájuk éjjel, és emiatt kialvatlanul megyünk dolgozni. (Az édesanyám akkor is, később is nagyon sokat segített a gyereknevelésben.) Jött a dac korszak, majd a kiskamasz és a nagykamasz kor, azt hittük, ennél kegyetlenebb nem lehet a sors. A középiskola választásnál óriási a felelősség: ha gimnáziumba ment a gyerek, és nem akar továbbtanulni, tévedtél. Ha szakképzőbe ment, és nem odavaló, megintcsak tévedtél. Aztán elkerül egyetemre, és már csak telefonos diszpécserszolgálatban vagy 250 kilométerről, megint nem mindegy mi az a néhány mondat, amit a távbeszélőn abban a pár percben el tudsz mondani. Milyen anyai jótanácsokkal tudod hirtelen ellátni a távolból panaszkodó vagy bajba került gyereket? Kivel barátkozik, vajon hol van, tud-e tanulni, mit eszik? Messziről aggódunk, keveset tehetünk értük, egyre inkább maguknak kell megoldani mindent, az adminisztrációt, az orvost, ha beteg, a bevásárlást, a mosást, takarítást, az önellátást, a tanulás mellett. A szívünk, sok gondolatunk ott van velük, de konkrét segítséget csak akkor tudunk adni, ha hazajönnek. Szerintem az a legfontosabb, hogy mindig legyenek a gyerekeknek céljaik, amiért harcolnak, amiért érdemes küzdeni, ami értelmessé teszi az életet.

Viktória a kevés szabadidejét úgy teszi értelmessé, hogy szívvel-lélekkel részt vesz a „Kölyökmentők” baráti társaság munkájában (a csapat most alakul át egyesületté). Vépen van a telephelyük, főleg kirakott, elhagyott kiskutyákat mentenek, aztán megszervezik az örökbe adásukat. De nehéz sorsú családokkal is foglalkoznak, olyanokkal, akik nem állnak sorba segélyért, csak éppen nem jutnak ötről a hatra.

– Szerzünk nekik háztartási gépeket, bútorokat, ruhát, cipőt, ha arra van szükség. Egyikünk vállalja például, hogy vigyáz arra a gyerekre, akinek a szülei átmenetileg nem tudják megoldani az ellátását, gondozását, mondjuk betegség vagy utazás miatt. A „kölyökmentésben” a gyerekeim is benne vannak.