Akinél Bach is elfárad - Tamus Beáta énektanár híres a munkabírásáról

A Vox Savariának Bognár Nóra a karnagya, évi két új darabbal készülnek, amelyeket külföldön is bemutatnak. Most Mendelssohn 95. zsoltárát tanulják, amely Güssingbe megy, az ottani városi kórussal közös koncertre, április végén Szombathelyen is előadják. A minőség kedvéért: a kórus repertoárján van Mozart Koronázási miséje is, amelyet szinten tartás végett gyakorolnak.

Tamus Bea a nagyapjától és az édesanyjától kapta zenei indíttatását: a nagyapja 80 éves koráig énekelt a szentgotthárdi kórusban.

- Negyedik osztályos voltam, amikor beirattak zongorázni a barátnőmmel együtt. A papa hozta haza a kottákat, az operarészleteket, a kórusműveket kellett kísérnem. Anyukám úgy fütyült, mint Hacki Tamás, sok helyen fellépett, és operaáriákat fütyült vasalás közben is, így hamar megtanultam tőle a dallamokat. Az osztrák tévében hangversenyeket néztünk, és én a tévé előtt állva vezényeltem a koncerteket. Így kezdődött – meséli nevetve. - Ötödik osztályosként már tudtam, hogy ének-zene tanár leszek. A szombathelyi tanárképzőn népművelés – ének szakra vettek fel, itt hozott össze a sors Horváth Rezsővel, a legendás karnaggyal, aki a legkedvesebb tanárom volt, haláláig szoros kapcsolatban voltunk. Minden lépésemről tudott, minden, amit elértem a pályán, azt neki köszönhetem.

Tamus Bea imád tanítani és a gyerekek is imádják őt
Fotó: Merklin Tímea

A tanári pályát Tamus Bea Rátóton, a Széll Kálmán kastélyban működött iskolában kezdte. Az ott töltött négy év alatt az iskola kórusával felvételeket készített a Magyar Rádió, arany minősítéseket nyertek. Aztán elkerült Körmendre, a Somogyi-kórussal rengeteg koncertet adtak, számos díjat nyertek, sokat utaztak. Bea jelenleg három helyen tanít, a körmendi Somogyi Béla Általános Iskolában (hétfőn, kedden), a körmendi Kölcsey gimnáziumban (szerdán, csütörtökön) és Nádasdon az általános iskolában (pénteken). Két általános iskolai kórust visz, egy gimnáziumi kamarakórust és egy gitár-kamaraegyüttest, plusz otthon még zongoraórákat ad.

- Mi kell ehhez a rengeteg munkához?

- Elhivatottság, szerelem. A gyerekek mérhetetlen szeretete. Ez a szeretet kisugárzik belőlem. Imádok tanítani. Akármilyen fáradt vagyok, ha bemegyek órára, próbára, életre kelek. Nekem minden apró impulzus fontos: mikor szaladva odajön egy gyerek és átölel: „Csókolom, Bea néni!”, vagy a kilencedikes nagyfiú kiinteget nekem az ablakon, ha meglát az utcán. A másodikosaimat korcsolyázni is elviszem – hobbiból. Szeretnek, habár szigorú vagyok, következetes, és az alap illemszabályokból nem engedek, közel engedem magamhoz őket. Nálam nem kell külön fegyelmezni, rend van, el merek utazni egyedül is negyven gyerekkel. Kicsit az anyjuk is vagyok, velem mindent meg lehet beszélni, nekem panaszkodni is lehet, a vállamra lehet borulni sírva, tudok simogatni, vigasztalni. Velem a legzsiványabb fiú is jóban tud lenni.

Tamus Beáéknál otthon is zene van. Hétvégente az Őrségbe jár a párjához, Balogh István Péter festőművészhez, akinek a nagypapája 3. lett egy Bach-zongoraversenyen, és miután Ausztráliába disszidált, 2. díjat nyert az ausztrál Himnusz-pályázaton. Kis híja van tehát, hogy nem az ő himnuszát éneklik most az ausztrálok. A papának saját szerzeményei is voltak, ezeket Bea kapta meg.

Az őrségi ház tele van hangszerrel: harmónium, pianínó, szintetizátor, négy gitár, hétvégén reggeltől estig Bach zenéje szól. Este Bea azt mondja: „Szegény Bach, elfáradt”, és akkor kikapcsolják. István is zenél, és Bea nádasdi kórusát gitáron kíséri a karácsonyi koncerteken. Tavaly a Rába-parti fesztiválon is felléptek egy Beatles-blokkal, István tanította be a Sárga tengeralattjárót... Elfoglalt embereknek így adódik újabb lehetőség együtt lenni: a zene közös időt is teremt.