Szommer Ildikó karneváligazgató gyökerekről, szárnyakról

„Gyökerek és szárnyak" – felel Goethével Szommer Ildikó. A gyökerekről szólva a polgári családot, a keresztény kultúrát említi először, és azt a bizalmat, amit neveltetéséből adódóan – „szeretetadományként" – otthonról hozott, és amivel a mai napig az emberekhez fordul. Habár sok csalódás érte emiatt az életben, úgy véli, a bizalom mégis jó befektetés, mert a kapcsolatok sok-sok örömet, így szárnyakat is adtak, új és új lehetőségeket az útkeresésre, a felfedezésre.

Szommer Ildikó feladata a 2016-os Szent Márton év előkészítése is, és annak felépítése, hogy Szombathely a jövőben valóban „Szent Márton városa” legyen. Szabadidejében olykor repülni jár a repülő klubba, de szívesen úszik a tengerben, a Balatonban, szereti megélni, hogy „sikerül elrugaszkodni a földtől” – számára ez mind varázslat –, ilyenkor elfelejtheti a napi gondokat. Fotó: Merklin Tímea

– Van bennem egy tradicionális értékrend, ami jó alapot adott az életvitelemhez, a munkámhoz. Nagyon fontos számomra a hagyomány, de folyton keresem a megújulási lehetőségeket, imádom a kihívásokat. Szeretek új feladatokat bevállalni, nagy energiákat befektetni, nem azon gondolkodom, mit miért nem lehet, hanem hogy miként lehet megvalósítani. Minden munkám szép volt, amivel a sors megtalált. Vasváron kezdtem a pályámat a művelődési házban, aztán jött a Smidt és a Savaria Múzeum, utóbbi helyen 17 évig voltam igazgatóhelyettes. Kicsi gyerekkorom óta tanár akartam lenni, de sosem tanítottam iskolában, a tanítás más lehetőségeit adta az élet. Ilyen a Savaria karnevál is, amelynek szervezése során, 15 éve, mindig újra szárnyat bonthatok. Rengeteg emberrel találkozhatok, csapatban „játszhatok". Néha szeretnék kiülni a Fő térre, hogy beszélgethessek az emberekkel, olyan sokan keresnek, akik szeretnének valamilyen formában részesei lenni a karneválnak.

Szommer Ildikó főiskolás diákéveit a folklór szeretete határozta meg, „kiteljesítette az identitását".

– Elbűvölt a népi kultúra. Kézműves mesterségeket tanultam, táncházba jártam, jó barátságban voltam a Boglya zenekarral, sok népdalt tanultam, népfőiskolai táborokba jártunk, agyagoztunk, vályogból építettünk házat. Sokat jártunk Erdélybe. Úgy éreztem, „benne vagyok" ebben a kultúrában és ezt életmódban, külsőben is megéltem. Felvettem a széki szoknyát, a népi motívumokkal díszített ruhákat, viseltem hosszú copfot, hordtam moldvai csángó szőttesből készített tarisznyát. Mindezt ma is értékesnek tartom, de az ember változik, átalakul, új utakon járok. Ma a divat világából Coco Chanel az egyik nagy kedvenc, szeretem azt a letisztult stílust, amit ő teremtett meg. Példa számomra maga a nő, és a hitvallása is. Felszabadult, dinamikus, elegáns – ezek miatt nagy tisztelője vagyok. A munkám miatt nem tudok abban a stílusban öltözni, de alkalomra szívesen választom a fekete ruhát fehér gyöngysorral. A parfümje az ünnepekre használt illatom. Hétköznapokon egy másik márkát használok, ami friss, sportos – ez illik ahhoz, amikor lendületben vagyok.

Ildikó szereti a hangulatokat: egy tájét, egy könyvét, egy társaságét. Szereti mindenből az igényeset, ínyenc az ételekben, a minőséget, az értéket keresi és képviseli.