2010.10.21. 09:21
Taktikázni mégis kell - Kib(l)ogozhatatlan
Már vagy huszadszor prüttyög a telefonja az sms-t jelző idegesítő hangon. Semmi különös, csak egy újabb "hogy vagy?" meg "de jó lenne újra találkozni" üzenet.
A nő meg baromira nem érti, mi ez a nyomulás, már öt üzenettel korábban is csak kínkeservesen pötyögött vissza valami sablondumát. Csak egyetlen randi volt eddig. Beszélgettek, nevetgéltek, jó volt, ennyi. Nem, nem akar rögtön férjhez menni. Nem látja lelki szemei előtt a szöszke gyerekeiket, a házat a kutyákkal, mi több: nem tervez még jövő hétig sem. Akkor és ott jól érezte magát, szó lehet folytatásról is - persze, ha a pasi addig nem ijeszti el magától teljesen.
S mert bár véleménye szerint az egyenes út a legrövidebb, s a legfontosabb az őszinteség, azért megállapította: igenis kell néha taktikázni. Előre megfontolt szándékkal a randevút a legizgalmasabb pontnál abbahagyni, hogy meghagyja a másikban a kíváncsiságot (másként fogalmazva az éhséget), figyelni arra, hogy ne telepedjünk rá a másikra, adni neki teret, helyet, időt, hogy a saját tempójában eméssze a dolgot.
És nem, nem kell naponta húsz sms-t, e-mailt sem küldeni. Nem kell egyből odaadni a mézesmadzagot.