Dr. Gróf László térképész történetei

Tősgyökeres Vas megyeinek vallja magát dr. Gróf László: az ősei már a XVII. század elején Sárvár mezőváros polgárai voltak. A tanulmányait is többnyire megyénkben végezte, aztán Budapestre, később Oxfordba került, ahol summa cum laude minősítéssel szerezte meg a diplomáját. A térképekkel már egészen fiatal korában megismerkedett, ráadásul a katonaéveit is a honvéd térképészet kötelékében töltötte. Meglehet, ennek hatására kezdte el gyűjteni a történelmi Magyarország régi, XVI XIX. századból való térképeit, megalapítva ezzel a Carta Hungarica térképgyűjteményt.

Az 1956 óta Angliában élő Gróf László friss emlékezettel mesélte a kiköltözés és az azt követő beilleszkedés nehéz időszakáról. Külföldön töltött élete során számos szakmába belevágott, így több tudományt is sikerült elsajátítania. Az angol nyelv tökéletesítése mellett az anyanyelvét is kitűnően megőrizte, és még most is emlékszik egy-egy hazájából magával vitt tájszóra.

Elmondása szerint külföldre menni könnyebb, mint kint maradni; ha valaki arra adja a fejét, hogy hosszabb -rövidebb időre szerencsét próbálna a ködös Albionban, annak kell, hogy céljai, tervei legyenek, hiszen ez a legfontosabb, ami az elinduláshoz szükséges.

Dr. Gróf László bevezető szavait hallgatva még csak a képzelőereje segítségére támaszkodva juthatott juthatott el a közönség abba a világba, amelyet feltárt, bemutatott. Aztán amikor már a beszédes fényképei vették át a főszerepet, vizuálisan is a publikum elé tárult mindaz, ami addig csak a fantáziavilágban rajzolódott ki. Az előadó fotóinak segítségével nemcsak a város jellegzetességeibe, hanem azok eldugott pincéibe, raktáraiba is betekinthetett a Répcelaki Szabadegyetem hallgatósága.

A képeket látva szinte mindenkinek megjött a kedve, hogy buszra, vonatra, repülőre üljön, és meg se álljon a végállomásig, Oxfordig.

Dr. Gróf László személyében egy olyan, hazáját elhagyni kényszerülő, vérbeli magyar embert sikerült megismerni, akire leginkább illik az a mondás, hogy nem felejtette el, honnan indult. A 80-as éveiben járó Laci bácsi szívesen tér vissza Magyarországra egy-egy előadás kedvéért. Közönségét mindig meginvitálja egy oxfordi utazásra, s egy pohár finom magyar borra vendégül is látja a történeteit szívesen hallgatókat.

Az előadás végén a hallgatóság kérdezhetett is a messziről érkezett vendégtől. A lehetőséget többen ki is használták. Volt, aki az oxfordi és a Cambridge-i egyetemről érdeklődött, akadt, aki a hamis térképek készítéséről szeretett volna többet megtudni.