Répcelak

2015.06.21. 14:45

Élettől vibrál a fém - Farkas Ferenc kivételes életművet alkotott

Répcelak - A közönség egy kivételesen következetes, gazdag életműből kap ízelítőt a Répce Galériában, Farkas Ferenc szobrász kiállításán.

Némethy Mária

Jó száz évvel ezelőtt állította ki Kazimir Malevics emlékezetes fekete négyzetét, amely lezárta a festészet, tágabb értelemben a képzőművészet évezredes folyamatát... Malevics mester bebizonyította, hogy nem csak ábrázolni, de nemábrázolni is tudunk. Hiszen a fekete és a fehér, a színek összessége és hiánya egyúttal az ábrázolás teljességét és teljes hiányát is jelenti. A minden és a semmi végtére is ugyanaz. Azonban ezzel a történelmi jelentőségű művével azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a képzőművészet, vagyis az ábrázoló művészet nem lineáris, hanem ciklikus folyamat... Ettől kezdve minden művész tudva, vagy tudattalanul szembe kerül a kérdéssel: mi is a művészet, miért ragad ecsetet vagy szobrászvésőt?

Ezzel a művészettörténeti fejtegetéssel kezdte Farkas Ferenc kiállításának megnyitóját Frimmel Gyula grafikusművész, aki aztán Farkas Ferenc válaszairól, válasz-próbálkozásairól beszélt.

- Azt hiszem, a hitelesség kulcsszó Farkas Ferenc művészetében. Gondoljuk csak meg: itt van mögöttünk 15 ezer év művészete, már amit az idő és az ember áldásos tevékenysége megkímélt. Nem dobhatunk el mindent egyik napról a másikra, hiszen ki tudja, mire lesz még szükségünk belőle? Vissza szabad, sőt vissza kell nyúlnunk elődeinkhez, ha meg akarjuk fogalmazni saját magunkat. Ezt teszi szobrász kollégám is, nemcsak témáiban, amikor műveiben felidézi egyik-másik számára oly fontos és kedves alkotót, hanem stílusában, abban, ahogy természetes módon nyúl vissza a szobrászat legnemesebb hagyományaihoz. Mer ábrázolni! Embert, mivel évezredekig az volt a szobrászat szinte egyetlen témája. És nem sematikusan, tudományos teóriák szerint, hanem azon a látszólag egyszerű módon, aminek a végeredménye valami csodálatos organikusság, életszerűség. A régi szobrászok elsősorban tömegekkel dolgoztak, aztán a barokk korszakban felfedezték, hogy van a figuráknak felülete is és elkezdték kihasználni a fény-árnyék hatásokat. A 19. században Rodin volt ennek a metódusnak a legnagyobb alakja. Farkas Ferenc úgy mintáz, úgy használja az agyagot, a viaszt, mint ahogyan Rembrandt az olajfestéket. Ez a festői felfogás eleveníti meg figuráit, amelyek szinte vibrálnak a gazdag felület alatt. Henry Moore állította, hogy a szobornak azt az érzést kell keltenie, mintha a saját életenergiái növesztették, teremtették volna olyanná, amilyen. Talán éppen ez az életenergia vibrál az alakok felülete (mondhatnám: bőre) alatt, szinte azt várnánk, hogy érintésük meleg, mint az élőlényeké, nem hideg fém hallhattuk a megnyitón.

A kiállítás ünnepélyes megnyitóján Szórádi Enikő, a répcelaki művelődési ház igazgatója, a kiállító Farkas Ferenc szobrászművész és a kiállítást megnyitó Frimmel Gyula grafikusművész.

Az elődök ismerete és tisztelete mellett nagyon egyéni hangú is Farkas Ferenc szobrászata. Technikája, kompozíciói összetéveszthetetlenek, már a legmagasabb szintű kivitelezés okán is.

Farkas Ferenc egyik kisplasztikája, címe: Humanisták Fotók: Garas Kálmán

Frimmel Gyula még egy ritka tulajdonságát emelte ki: művei kisplasztikák, de Farkas Ferencnek számos munkája áll városok közterein nemrég avatták Zalaegerszegen legújabb szobrát a város központjában, a keszthelyi kastélynál látható gróf Festetics Györgyről készült szobra , és azok nagy méretben is elevenek, izgalmasak.

A kivételes életműből ízelítőt adó kiállítás a Nyitott Tér Kulturális Egyesület és a művelődési ház rendezésében június 30-áig tekinthető meg.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!