Látványos gálával zárult a folklórfesztivál Sárváron

A Nádasdy-vár udvara is zsúfolásig telt különböző nemzetek előadó-művészeti csoportjaival, népviseletbe öltözött táncosok, énekesek, zenészek színes kavalkádja fogadta a vendégeket. Harmincnégy év hosszú idő, látszik, hogy a fesztivál ma már igazi profi, ugyanakkor továbbá is szerethető rendezvénnyé nőtte ki magát. Mosolygós emberek sokasága találkozik itt, mindenki mindenkivel barátkozik, a nyelvi akadályok pedig nem jelentenek problémát. Ahogy a szervezők fogalmaznak, közös a nyelv: a tánc, az ének és a zene nyelvén mindannyian megértik egymást. A vár falára kilenc nemzet zászlaja került, Németországból, Csehországból, Lengyelországból, Szerbiából, Angliából, Görögországból, Bosznia Hercegovinából, Ciprusról, Franciaországból is érkeztek a csoportok.

Ágh Péter, Sárvár országgyűlési képviselője köszöntőjében elmondta: harmincnégy évvel ezelőtt a sárváriak mertek nagyot álmodni.

– Tudjuk, hogy amit a sárváriak megálmodnak éjjel, azt kifundálják reggelig, amit kifundáltak reggelig, elvégzik délig, amit elvégeztek délig, megünneplik hajnalig – fogalmazott a képviselő, mosolyt csalva a vendégek arcára. Majtényi László, a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány főtitkára örömét fejezte ki, hogy a sárvári fesztivált kihagyás nélkül sikerült megrendezni. – A rendezvény elsősorban a táncról szól, számos nemzet vett már részt a fesztiválon – hangzott el.

Kondora István, Sárvár polgármestere, aki maga is táncos, elmondta: a gálaműsor célja, hogy egy nagy csokrot nyújtsanak át a különböző nemzetek kulturális értékeiből.

– 1968 augusztus 20-án Sárvár visszanyerte városi rangját, így a mai a közös születésnapunk is – emelte ki Kondora István, aki beszéde végén néhány tánclépéssel is színesítette a gála hangulatát.

A beszédeket követően a színpadon felcsendült a zene, a táncosok pedig egyre lelkesebben ropták a különböző nemzetek táncát, a közönség rendületlenül, lelkes tapssal jutalmazta a produkciókat. A gálát követően ünnepi tűzijáték emelte a rendezvény fényét.