Lesz-e újabb ásatás Sében? A 40 évvel ezelőtt előkerült női szobrocskák különösen érdekesek

2015. június 08., 12:26
komment
Sé – A több mint negyven évvel ezelőtti, szenzációnak mondható feltárás ritka és értékes tárgyakat emelt ki a séi földből: nőket ábrázoló agyagszobrocskákat, embert formázó edényeket és nagyon sok, többszínű festéssel díszített finom kerámiaedényt.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A leletek korát a kutatók mintegy 6-7 ezer évre becsülték, készítési idejük az időszámítás előtti 5. évezred néhány évszázada lehetett.

Valljuk meg, ma nagyon nehéz a történéseink sorában az időszámítás előtti időkről beszélni, hiszen embertársaink figyelmét, erejét leköti a jelen, és a gyermekeik számára szüntelenül tervezgetett szebb jövő. A rómaiak ismert közmondásával – a történelem az élet tanítómestere – egyetértve azonban mi történészek és talán az érdeklődésből kutatók is úgy gondoljuk, hogy meríteni lehet a „múltnak kútjából", megtudhatjuk, miért lettünk ilyenek, hogyan alakult ki sokszínű kultúránk, társadalmunk, emberi kapcsolataink rendszere, a mai nagyon bonyolult gondolati világunk.

A régészeti leletek milliós sokaságában bizony kevés az emberábrázolás, ezért szinte kincsként kezelünk minden ilyen darabot. Joggal, hiszen tudatják velünk, milyen hajviseletet hordtak évezredes őseink, milyen ruházatot viseltek, milyen lehetett a testalkatuk, esetleg más információt is közölhetnek velünk.

A séi női szobrocskák különösen érdekesek, mert az előkerülési körülményeik is szokatlanok: szándékosan széttörték, és kis áldozati gödrökbe szórva szétterítették őket egy kettős árok-sáncrendszerrel körülkerített mintegy hektárnyi területen. A valószínűleg vallási célt szolgáló kis áldozógödrökbe az emberi töredékeken kívül művészi finomsággal megfestett edények töredékeit is eltemették. A legérdekesebb megfigyelésünk, hogy a szobrok és kerámiák sok hasonló, jelszerű díszítményt is viseltek.

Az a régészeti kultúra, amelyhez tartoztak (a dunántúli Lengyel község után elnevezett Lengyeli kultúra) ma már tudjuk, hogy Közép-Európa kőkorában az egyik legjelentősebb, erős, vállalkozó – mondhatjuk így is – tehetséges népesség volt. Megismertük építkezéseiket, mérési tudásukat, csillagászati megfigyeléseiket, nagy távolságra kiterjedő kereskedelmi és etnikai kapcsolataikat és nagyon jelentős művészeti tevékenységüket is. A kultúra kezdetéről nálunk a séi lelőhely a legjelentősebb, mára már a régészeti szakirodalom széleskörűen elfogadta a séi típus megnevezést.

Mi a teendőnk a továbbiakban? Az eddig kiásott leletek minden újabb vizsgálata bővítheti ismereteinket. Fel kellene tárnunk a ma még védettséget élvező – de eddig még fel nem tárt egykor lakott területet. Részben az is indokolja ezt, hogy a felszínt pusztító erózió (szél, eső) jelentős a domborzati viszonyok miatt is.

Az európai jelentőségű leleteket a szombathelyi Savaria Múzeum őrzi, a hamarosan megnyíló új állandó őskori kiállításon újra láthatóak lesznek. Sé szeretne bekapcsolódni a leletek megismertetésébe, ezért terveket szőnek, lépéseket terveznek. Úgy érzik, a kőkori múlt nem idegen számukra. Ezen a tájon – mint manapság – virágzó apró falvak sokasága élt évezredekkel ezelőtt is a patakok partján és közülük művészeti tevékenységével, valamint vallási jelentőségével kiemelkedett a Sé Malomi dűlőjén megismert település, amelynek messze földre kiható szellemi kisugárzását nyomon követhetjük.

Dr. Károlyi Mária régész, egykori ásatásvezető

2015. június 08., 12:26

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...