SÉTA

2017.06.06. 16:20

A legszebb hivatás - Két nyugdíjba vonuló pedagógus vall a pályájáról

SZENTGOTTHÁRD - Iskolánkban több tanár éveken belül nyugdíjba megy. Szerencsére érkeznek a helyükre fiatal pedagógusok, akik átveszik tőlük a stafétabotot.

SÉTA

Krajczár Mária tanárnő 5. osztály óta tartotta nekem a rajzórát. Tőle tanultam meg igazán rajzolni, és neki köszönhetően annyira megszerettem, hogy része a mindennapjaimnak. Óráról órára ugyanolyan lelkesedéssel beszélt egy-egy épületről, festményről és szoborról. Ezen is látszik, hogy szereti, amit csinál, és minden erejével próbálja a diákokkal is megszerettetni a művészetet.

Ernstné Molnár Valéria tanárnőt akkor ismertem meg, amikor a gimnáziumban kezdtem el tanulni, és kilencedikben ő tartotta nekem a drámaórákat. Ő is lelkesesen igyekezett megismertetni velünk azt, amit nagyon szeret. Szorgalmazta, hogy a diákoknak lehetőségük legyen együtt színházba járni.

A tanév végével nyugdíjba vonuló tanárnőket megkérdeztük, hogyan tekintenek vissza pályájukra, melyek azok az emlékeik, amelyeket szívesen őriznek, mit gondolnak az új generációkról.

Krajczár Mária negyven éve kezdte tanári pályáját a csörötnek-magyarlaki iskolában, majd a Széchenyiben folytatta Szentgotthárdon.

Ernstné Molnár Valéria és Krajczár Mária: mindketten búcsúznak az iskolától
Fotó: Puskás Vivien

- Különösen szép élmény marad ez, hiszen új iskola született 1985-ben. Gyönyörű szép épületek, környezet és a kollégák lelkesedése: valami új teremtése nem mindenkinek adatik meg. Csodálatos pedagógusokkal dolgoztam együtt, segítették egymást, tudtak örülni a másik sikerének, nem volt bántás.

Rengeteget táboroztunk, kirándultunk. Nem volt munkaidő: szinte egész nap bent voltunk, nem menekült senki az iskolából. Ilyen hosszú idő alatt sok kihívás volt: osztályfőnökség és igazgatóhelyettesség. Mindig volt valami változás. Az utolsó tizen-egynéhány évben a Vörösmarty gimnáziumba kerültem, de a Széchenyiben óraadó maradtam. Beilleszkedni ötvenévesen már nagyon nehéz, de talán sikerült.

Az érettségire és a továbbtanulásra való felkészítés nagy szakmai elmélyülést is követelt, de az eredmények azt súgják most már örökre, hogy tanítani a legszebb dolog a világon. Ez a világ folyton változik, régi tanítványok gyermekeit is tanítom. Mások lettek a családok, a szülők.

A legtöbb probléma innen ered, mert bizony áthárítják a problémákat, mivel nem érnek rá vagy nem is akarnak vele foglalkozni. Szeretem a fiatal kollégáimat, akik vidámak, könnyedek, de némelyik nagyon magabiztos. Az utóbbiaknak azt üzenem, hogy hosszú még az út. Szeretet és alázat nélkül boldog pedagógus nincs, csak azt hiszi, egy rövid ideig - mondta.

Ernstné Molnár Valéria szerint negyvenegy évet áttekinteni nem könnyű feladat, sőt lehetetlen vállalkozás. Bár néha úgy érzi, mintha csak most kezdődött volna... a sok-sok öröm és küzdelem.

- A főiskoláról kikerülve az első hét tanév Őriszentpéterhez köt. Magyart tanítottam abban a nagyon családias iskolai közösségben. A szó szoros értelmében is, hiszen az iskola épületében éltünk családommal egy szolgálati lakásban. Sok szakmai segítséget kaptam az idősebb kollégáktól, néhányukkal ma is tartjuk a kapcsolatot. Szinte azonnal osztályfőnökséggel bíztak meg: az osztály létszáma 39 volt. Elképzelhető, milyen kihívás volt számomra!

Óráimon nem csak a tananyagot szerettem volna megtanítani, diákszínjátszással is foglalkoztam, számos díjat hoztunk el megyei kulturális szemlékről. Nehéz szívvel jöttem el, de Szentgotthárd lehetőség volt, hogy a szüleimhez közelebb éljünk - idézte fel a kezdeteket a pedagógus.

- Én is a Széchenyibe kerültem: lelkes, fiatal igazgató, sok fiatal pedagógus világmegváltó tervekkel. Tizennégy év alatt kiváló és kevésbé kitartó diákokkal is találkoztam. Magyaros kollégáimmal együtt számtalan iskolai és városi kulturális műsort rendeztünk. Büszke vagyok, hogy a vetített hátteret (még diavetítővel) először mi "alkalmaztuk". 1997-től a Vörösmarty gimnáziumban tanítok és iskolai könyvtáros is vagyok. Éppen húsz éve.

Szakmailag a legtöbbet ez az időszak adta, nagyon jó érzés a 14-18 éves korosztállyal foglalkozni, látni, ahogy alakul, formálódik személyiségük, világlátásuk. A jövő tekintetében bizakodó vagyok, remélem, a tanárképzés színvonalasabbá válik, és a pályát olyanok választják, akik elkötelezettek és felelősnek érzik magukat a felnövekvő generációkért. Ma a diákjaink sokszor nem értik, miért követel tőlük a pedagógus oly sokat: felkészülést, szorgalmat, kitartást. Csak néhány év vagy évtized hozza meg a bölcsességet, hogy tanulni érdemes volt.

A mai fiatal kollégák könnyebben kerülnek közel a gyerekek szívéhez, fontos azonban, hogy tudásukkal és személyiségükkel kivívják tanítványaik tiszteletét is - tette hozzá.

Köszönöm a tanárnőknek a visszaemlékezést és boldog nyugdíjas éveket kívánok.

Puskás Vivien, Vörösmarty gimnázium

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!