Foki Róbert az Eb-döntős női junior röplabda-válogatottnál

A magyar női junior röplabda-válogatott a lengyelországi hatcsapatos selejtezőből első helyezettként kijutott a szeptemberi, szerbiai Európa-bajnokságra. Női vonalon kontinensviadal 12-es döntőjébe tavaly hat év után jutott be magyar csapat az ifi korosz- tályban; szinte ugyanaz a garnitúra, amely most juniorként ismételt. Magyar junior lányok nyolc éve szerepeltek utoljára Eb-n. (A felnőtt nők még Bardi Gyöngyiék idejében 1987-ben!)

A sikercsapat szövetségi edzője egy fiatal gödöllői testnevelő tanár, Szabados István, segítői Horváth András és a szombathelyi Foki Róbert. Közöttük Foki Róbert a rangidős a maga 31 évével - civilben a Szombathelyi Sportközpont és Sportiskola Nonprofit Kft. gazdasági vezetője. Kilencévesen került kapcsolatba a röplabdával a Dési iskolában, játszott NB II-ben, illetve a keszthelyi egyetemi csapatban. 2002-ben kezdett lányokkal foglalkozni a Leon SE-ben, aztán a Haladásban, majd az abból kivált SZRK-ban, illetve a szombathelyi sportiskolában. Közben megszerezte a középfokú edzői képesítést; jelenleg a sportiskola röplabda szakágvezetője és az NB I-ben újonc, a megkapaszkodásért küzdő sümegi férficsapat edzője.

- A Heraklész-program keretében 2006-ban szerveztek válogatást ennek a korosztálynak, ahova hat lányt vittem az SZRK-ból - idézte fel a sikercsapat útjának legelejét Foki Róbert. - A kiválasztást Szabados István felügyelte, beálltam, és segítettem neki a felméréseknél. Garamvölgyi Mátyás, a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet szakágvezetője kért fel, hogy legyek Pisti mellett másodedző, illetve lássam el a menedzseri feladatokat is.

Csatlakozott hozzánk az akkor még TF-es Horváth András, s azóta is együtt dolgozunk, mint a három muskétás, minden feladatot megosztunk. Az edzői részmunka mellett az én reszortom harcolni a szövetséggel és a vezetőkkel. Rettenetes a helyzet, még erre a csapatra sem jut elég figyelem és pénz. Az elmúlt két évben közel 1,5 millió forintot mi magunk szereztünk utazáshoz, tornán való részvételhez, felszereléshez. De minden hátráltató tényező ellenére sikerült a nagy bravúr.

Bár négy éve dolgozunk ezért, az elsődleges elismerés a fehérvári, nyíregyházi, vasasos és békéscsabai edzőknek jár, akik tökéletes technikai tudással adták a válogatottba a lányokat. A riválisok magasabbak, sokszor erősebbek is a mieinknél, de nálunk a legjobb a csapategység, a motiváltság, a hangulat - ezeket a mi fiatalságunkból fakadó bolondságaink biztosan erősítik.