Pünkösty Botonddal a 95. születésnapján

Másodszor látogatta meg otthonában Pünkösty Botondot dr. Puskás Tivadar, Szombathely polgármestere - öt évvel ezelőtt a 90., most, április 1-jén a 95. születésnapján köszöntötte és hozta el neki az ország szépkorúinak járó miniszterelnöki emléklapot.

Dr. Puskás Tivadar polgármester ezúttal 95. születésnapján köszönthette a szerencsére jó egészségnek örvendő Pünkösty Botondot (Fotó: Unger Tamás)

Felidézték az öt évvel ezelőtti találkozót is, ahol a polgármester szembesülve az ünnepelt akkurátusan összerendezett, fotókkal is illusztrált kéziratával, felajánlotta segítségét, hogy az könyv formájában is megjelenhessen. Végül is három éve, 2013-ban vehettük kézbe Pünkösty Botond Életem rövid története című kötetét, amelybe kilenc évtized legfontosabb történéseit sűrítette. Az erdélyi Magyarkapudról történő indulást, a nagyenyedi Bethlen kollégiumi, a budapesti Magyar Királyi Testnevelési Főiskolai éveket. A II. világháborús borzalmakat, a Németországba vezénylést, ahonnan 1945-ben katonaszökevényként érkezett meg Szombathelyre. Néhány hónap múlva a Kereskedelmi - ma Horváth Boldizsár - szakközépiskolában megkezdte testnevelő tanári munkáját (1981-ben ott is zárta) -, és azóta nyitott könyv tartalmas, sportsikerekben is gazdag élete. Pünkösty Botond honosította meg Vas megyében a kosárlabdát, óriási munkát végzett a Vas Megyei Atlétikai Szövetségben, a sportág elkötelezett híve mind a mai napig. És nem lehet olyan egykori tanítvánnyal találkozni, aki ne a szeretet, tisztelet hangján emlékezne rá. Munkáját számos kitüntetéssel ismerték el, csak életműdíjból négy van neki.

Persze az elmúlt öt évben is történtek feljegyzésre érdemes dolgok a köztiszteletben álló vasdiplomás testnevelő életében. És a polgármester arra sarkallja, hogy ezeket is dolgozza fel, és a könyv második kiadásával tegyék kerekké az élettörténetet.

- Az évek telnek, az embernek fokozatosan vissza kell fognia magát - mondja a testileg és szellemileg is még mindig irigylésre méltóan friss tanár úr. - A kőszegi kertet tavaly még egyedül műveltem, ma már elfogadok segítséget. Most is ellátom magam, vezetek is még, nem maradhat el a napi tízperces reggeli torna. Néha felülök a vonatra, és elmegyek Budapestre színházba. A lányom segítségével öt éve újra sikerült egy csapatot találnom, akikkel tarokkozhatok. Büszke vagyok, amikor ennyi idősen is sikerül zavarba hoznom őket. Nekem múltam és jelenem van. Az előbbi megismerhető a könyvemből, az utóbbit a család, a baráti kör, a volt tanítványokkal való jó kapcsolat jelenti. Ezek teszik ma is elfogadhatóvá számomra az életet.