Ketten a legjobbak között

Magyarországnak jelenleg hat férfi FIFA-játékvezetője van. Közülük Kassai Viktor az elit, Vad István és a sárvári Bognár Tamás pedig az egyes kategóriában működik (lejjebb még két kategória van). A 38 esztendős Bognár Tamás tehát ott van Európa szűk elitjében, az ország egyik legjobb játékvezetője, a vasi játékvezetői társadalom emblematikus figurája. Nagyon közel van tehát a csúcshoz.

Pintér Csaba (balról) és Bognár Tamás profi NB I-es játékvezetők - utóbbi tagja a FIFA-keretnek is Fotó: Unger Tamás

- A Sárvári Kinizsiben kezdtem el focizni, majd az egyik általános iskolás osztálytársam édesapja, Kotsis Zoltán javaslatára jelentkeztem játékvezetői tanfolyamra - utalt a kezdetekre Bognár Tamás. - Zoli bácsi elismert játékvezető, egyben a sárvári körzet vezetője is volt, aki mindig próbálta a labdarúgást szerető fiatalokat a bírói pályára csábítani. Én 1995-ben vizsgáztam, tavasszal már meg is kezdhettem a működést. Tinédzserként persze nem volt egyszerű dolgom a rutinos megyei II-es, megyei III-as futballisták között, de idővel - az egyre nagyobb meccsrutinnak is köszönhetően - nőtt az elfogadottságom. 1998-ban a megyei I. osztályba kerültem, majd rá egy évre az NB III-ba, 2002-ben pedig, 24 évesen már az NB II-ben fújtam a sípot. A másodosztályban eltöltött négy évet követően kaptam meg a lehetőséget, hogy a magyar labdarúgás legmagasabb szintjén bizonyíthassak. Az első NB I-es meccsem 2006-ban a Kaposvár-Pápa derbi volt. A következő lépcső a pályafutásomban a 2009-es esztendő, mikor megkaptam a nemzetközi minősítést és a FIFA-keretbe kerültem.

Négy éve pedig tagja lettem annak a 12 főnek, akiket az MLSZ vezetése hivatásos játékvezetővé választott. Egyébként annak ellenére is szívesen álltam profinak, hogy szerettem a civil foglalkozásomat - egy piacvezető sörgyár regionális vezetőjeként dolgoztam. Az életem megváltozott, amióta a hobbim lett a munkám. Egy profi játékvezetőnek szinte ugyanolyan életvitelt kell folytatnia, mint egy profi labdarúgónak. Központi edzésekre, edzőtáborokba, a legkülönfélébb gyakorlati, elméleti képzésekre járunk. Figyelünk a fizikai állapotunkra, az étkezésünkre. Napra lebontott edzéstervet kapunk, melyet magunknak kell elvégeznünk, és ezek eredményeit rögzítjük egy Polar órán. Természetesen ezeket az adatokat folyamatosan kiértékelik az edzőink. Szabályokat betartva, korlátok között élünk - egy pillanatra nem engedhetünk ki. De mivel azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek, ez egyáltalán nem teher számomra. Sok munkával és sok lemondással jár a játékvezetés, de emellett óriási élményeket is kaptam a futballtól. Kassai Viktor csapatának tagjaként alapvonali játékvezetőként ott voltam a 2011-es Barcelona-Manchester United Bajnokok Ligája-döntőben, vagy például a 2012-es lengyel-ukrán és a 2016-os francia Európa-bajnokságon. Már magam is fújok az Európa-liga csoportmérkőzésein, de világbajnoki és Európa-bajnoki selejtezőket is vezettem már. Három különböző kontinensen, és Európa közel összes országában jártam már játékvezetőként. Persze a mi életünk sem csak a sikerekről szól. Sőt, velünk kapcsolatban főként akkor szólal meg egy játékos, egy csapatvezető, akkor ír rólunk a sajtó, amikor hibáztunk. Szűk az NB I-es játékvezetők tábora, így szinte minden élvonalbeli futballistát ismerünk - és ők is minket. Minden csapatnak 20-30 meccset fújtunk már. Hibázol egyszer, kétszer, a sérelmek pedig gyűlnek, egyre sűrűben kritizálnak, már a vélt hibák miatt is. Sokan úgy gondolják, hogy minket nem érdekel, ha hibázunk, sőt ezt mindenféle szankció nélkül tehetjük. Pedig a játékvezető is bűnhődik: kaphatsz például eltiltást - velem is megesett már. Nyilván ez nem publikus, mert a játékvezetői bizottság belső ügyként kezeli. A játékvezetők is emberek, néha hibáznak, de soha nem szándékosan tévednek. Ha ezt mindenki tudomásul veszi, akkor nincsen gond. Vezettem már nagy meccseket, fújtam világhírű csapatoknak, jártam parádés stadionokban, de még nem értem fel a csúcsra - még van feljebb. A fiataloknak pedig azt tanácsolom, bátran próbálják ki a bíráskodást, lehetőleg minél hamarabb kezdjenek neki, legyenek eltökéltek, és akkor szép karriert futhatnak be ezen a pályán!

Bognár Tamás mellett még egy vasi játékvezető tagja az országos profi keretnek, a répcelaki Pintér Csaba. A 39 éves sípmester - saját elmondása szerint is - sajnálja, hogy nem hamarabb hagyta abba a futballt a bíráskodás kedvéért.

- A sport mindig is az életem része volt - árulta el Pintér Csaba. - Sokféle sportot kipróbáltam, de legjobban a futball vonzott. A tanárképző főiskolán tanultam földrajz-testnevelés szakon, így az intézmény megyei I-es csapatában játszottam. Múltak az évek, elkezdtem dolgozni, egyre kevesebb időm maradt a futballra. Sokáig győzködtek, hogy próbáljam ki a játékvezetést - végül beadtam a derekam, 2001-ben letettem a játékvezetői vizsgát. Egy ideig együtt csináltam a focit és a bíráskodást. Aztán egyre jobban megtetszett a játékvezetés, ráéreztem az ízére, és teljes lendülettel belevetettem magam. Elhatároztam, hogy mindent megteszek azért, hogy egyszer NB I-es mérkőzést vezethessek. Önszorgalomból nyelvet tanultam, sokszor hajnali fél ötkor keltem, hogy még munka előtt edzeni tudjak. Gyorsan sikerült feljebb lépkednem, 2006-ban már NB II-es játékvezető voltam. És 2014-ben teljesült az álmom, bekerültem az országos profi keretbe. Ehhez fel kellett adnom a munkámat - egy biztosító celldömölki kirendeltségén voltam vezető -, de egy pillanatra sem bántam meg, hiszen azt csinálhatom, amit szeretek, és nem kell elvennem az időt a családomtól. A számunkra kiadott edzésterveket általában délelőttönként teljesítem, hetente kétszer pedig Budapesten veszek részt edzéseken. A mai játékvezetésben elengedhetetlen a jó fizikum ahhoz, hogy a pályán az optimális helyzetből hozhassuk meg a döntéseinket. Rendszeres továbbképzéseinken elemzünk mérkőzéseket, szituációkat, hiszen mindig van miben fejlődni. Soha nem gondoltam volna, hogy a játékvezetéstől mennyi mindent fogok kapni! Nagyszerű élmény volt például, hogy elmúlt évben kétszer külföldön, Kazahsztánban és Észak-Írországban is működhettem negyedik játékvezetőként. Azon dolgozom, hogy a jövőben ez a szám emelkedjen!