Anya, lánya és a röplabda - Bernáth Beáta és Horváth Dóra is a Savaria Kupán debütált

1973 óta 37-szer rendezték meg a Savaria Kupa nemzetközi női röplabdatornát. Az idősebbeknek évről évre volt alkalmuk találkozni a Kotsis Attiláné vezette ’70-80-as évekbeli legendás magyar válogatottal, amely háromszor is járt olimpián - kétszer negyedik, egyszer ötödik lett -, és a vb-knek, Eb-knek is rendszeres résztvevője volt. 1980-ban, éppen Szombathelyen debütálhatott a válogatottban Bernáth Beáta, aki két Európa-bajnoki bronzérmet is őrizhet a vitrinjében (1981, 1983), ’82-ben vb-tizedik, ’85-ben Eb-kilencedik volt a csapatuk.

- Korábban is benne voltam már a válogatott keretben, de először éppen Szombathelyen, egy Kuba elleni meccsen küldött pályára Gabi néni. Összesen tíz Savaria Kupán lehettem a csapat tagja, mert még Dóri születése után is visszatértem - idézte fel azokat az eredményes éveket a 203-szoros válogatott Bea - Minden évben úgy vártuk a szombathelyi tornát, mint szárazságban az esőt. Mert nagyon színvonalas és jó hangulatú volt, a világ elitje ellen játszhattunk. Volt olyan év, hogy 12 csapat vett részt rajta. Akkoriban ez volt Európa legrangosabb tornája. Számunkra a Savaria Kupával indult az adott év nemzetközi szereplése. Akkor változott a helyzet, amikor szerte Európában elkezdtek pénzdíjas tornákat rendezni, és azokra tevődött át a hangsúly. Most már felkészülési jellege van - a jelenlegi magyar válogatottnak megfelelő erősségű ellenfelekkel.

- Mi van a régi nagy csapattal? - Nemcsak sikeres, de nagyon összetartó is volt a válogatott. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, havonta találkozunk. És minden évben megköszöntjük a születésnapján Gabi nénit - aki csak teheti, eljön.

Közben felnőtt egy új generáció. A mostani magyar röplabda-válogatott legmeghatározóbb játékosa Horváth Dóra, aki történetesen Bernáth Beáta lánya. És igen, ő is a Savaria Kupán debütált - 2005-ben. Európa legerősebb bajnokságaiban, Olaszországban, Oroszországban, Azerbajdzsánban is megállta a helyét (ott BL-döntős, -bronzérmes, kétszeres bajnok is volt), a következő idényt pedig a török Bursában kezdi, ahol szövetségi kapitánya, Jan De Brandt lesz az edzője.

- Dóri szinte az anyatejjel szívta magába a röplabda szeretetét, ott volt minden edzésemen, amíg játszottam. Ő hétévesen kezdte ezt a játékot, és kicsi kora óta tudatosan készült arra, hogy profi játékos legyen. Érettségi után el is engedtük Olaszországba, ott érett nemzetközi szintű röplabdássá. Nagyon büszke vagyok rá. A húga, Gabi is röplabdázott, ifiválogatottságig vitte, Amerikában sportösztöndíjjal végezte az egyetemet. Ő már „civil”, mert egy súlyos sérülés félbeszakította a pályafutását - mesélt lányairól az édesanya.

- A labda szeretetét biztosan anyunak köszönhetem, hiszen az ő edzésein ismerkedhettem meg ezzel a játékkal. De soha nem kényszerítettek, és én sem azért játszom, mert mindenképpen anyu nyomdokaiba akartam volna lépni - idézte fel a kezdeteket a most 28 éves, 84-szeres felnőtt válogatott Dóri. Tavaly ő is szerepelhetett egy Európa-bajnokságon - a Jan De Brandt vezette csapat 28 év után harcolta ki Magyarország számára a részvételt. A tavalyi ütőképes csapatnak viszont az idei Savaria Kupán már bottal üthettük a nyomát- annak a válogatottnak a legmeghatározóbb játékosai közül csak Horváth Dórával találkozhattunk.

- A kialakult helyzetről a szövetség vezetőit kellene kérdezni. Én így is jól érzem itt magam, csökkentett létszámmal ugyan, de száz százalékkal készülünk az Eb-selejtezőre. Persze nem gondoltam, hogy a tavalyi sikernek egyből vége is lesz. Most sok mindent újra kell kezdeni, az automatikus dolgokat az új játékosokkal újra kell tanulni, össze kell szokni. Ehhez türelem és idő kell. De nincs semmi probléma, a hangulat nagyon jó  - mondta Dóra, akinek válogatottal talán nem, de klubszinten biztosan sikerült valóra váltania az álmait.

- Abszolút. Úgy tervezem, hogy ez, a törökországi lesz az utolsó idényem. A válogatottbeli kötelezettségek után még szeretnék egy jó, magas színvonalú klubszezont lejátszani. Utána pedig hazaköltözni és a családomnak több időt szentelni. Úgy gondolom, hogy magyarként elég szép karriert futottam be nemzetközi szinten, nem bántam meg semmit. Minden évben mindig nyerni akartam, mindig a maximumot próbáltam nyújtani. Amit tudtam, megtettem. Nincs bennem semmi olyan, hogy: mi lett volna, ha. Mindenféle bosszúság és hiányérzet nélkül, örömmel telve fogom majd abbahagyni is a röplabdázást.