Aranydiploma után találkoztak: Kővári József egykori versenyző-tanítványaival ünnepelt - és nosztalgiázott

Általánosba a Dózsába járt, majd a Nagy Lajos Gimnázium következett. Érettségi után a TF-re felvételizett, a főiskola csapatával egyetemi és főiskolai bajnokságokon szerepelt. Olyanok társaságában, mint Magyar Zoltán későbbi edzője, Vígh László, vagy a későbbi szövetségi kapitány Bordán Dezső. Friss diplomával a zsebében a Zrínyibe került óraadónak, majd két évig Kőszegre, kollégiumi nevelőnek. Aztán elfogadta a Bakony Vegyész ajánlatát, főfoglalkozású tornaedző lett Veszprémben, egészen 1972-ig. Akkor elfogadta Pünkösty Csaba ajánlatát, hazajött Szombathelyre, a főiskolára adjunktusnak. Itt az edzőképzésen oktatott, valamint edzéselméletet tanított. Ugyanakkor a Haladás torna szakosztályának edzőjeként is dolgozott egészen 1985-ig a Kanizsai torna termében és a Garasin laktanyában. Az egykori tornászok találkoztak most akkori mesterükkel.

- Egy jó éve említette már Jóska, hogy jó lenne találkozni azokkal, akikkel abban az időszakban edzőként dolgozott - mondta Sárai Gabriella egyetemi oktató. - Én is tanítványa voltam és az idei aranydiploma átvételét jó alkalomnak találtam a közös ünneplésre. Megkeresésemre több generáció jött el, csak ketten nem voltak itt azok közül, akik korábban igent mondtak, így huszonhárman gratulálhattunk és idézhettük fel azon időszak emlékeit. Mindenki jó érzésekkel távozott az összejövetelről.

- Öröm volt nyáron találkozni azokkal, akikkel ötven évvel ezelőtt végeztünk a TF-en, az emlékidézés volt a fő napirend - mondta Kővári József. - Aztán itthon még nagyobb öröm volt látni az egykori leány, ma már asszonycsokrot. Mindenkivel szót váltottam és mindkét oldalról előjöttek a közös emlékek. Az edzések nehézségei és a versenyek örömei is. Persze természetesen a család, a gyerekek és azoktól kapott örömeik is. Ilyenkor az ember megfiatalodik és bizonyos értelemben energiák szabadulnak fel a régi dolgokkal szembesülve. A találkozáson kívül még egy maradandó emléket is kaptam, egy közös albumot adtak át, melybe mindenki írt pár sort a múltra emlékezve. Ezt olvasva bármely pillanatban felidézhetem azokat, nyugodtan mondhatom, gondokkal teli, de örömökkel fűszerezett éveket.