Az ászok között is kitűnő - Répcelakon az ötszörös világbajnok Kakuk Levente

Tekeberkekben nem kell bemutatni Kakuk Leventét - a világ egyik legjobb játékosa. 2002 óta tagja a top 5-nek, jelenleg az aktuális világranglistán a szerb Zavarko Vilmos mögött a második. Magasságát tekintve is kiemelkedik a mezőnyből a maga 198 centijével. Vajon ez előnyt jelent?

- Egyrészt igen, mert nagy az ingamozgásom, a kisebbek a rövidebb karjukkal nem tudják olyan erősen gurítani a golyót, mint én. De mivel magas vagyok, nekem nagyon le kell ám hajolnom - ez meg hátrány. A mai panelpályákon jobb, ha az ember inkább lövi a golyót - 36, vagy annál is nagyobb km/h-s sebességgel. Persze, célozni tudni kell, hiába minden, ha az történik, amit a golyó akar - zárja rövidre a laikus kíváncsiskodást a 36 éves klasszis.

Kakuk Levente immár Répcelakon a nyári frizurával. Fotó: Horváth Erika

Mindenesetre az biztos, hogy ő nagyon jól csinálja a dolgát, ezt öt felnőtt világbajnoki aranyérem (csapat 2004, 2007, 2013, páros 2002, egyéni 2014) is bizonyítja. Meg még két ezüst és három bronz. Aztán a Szeged csapatával három-három Bajnokok Ligája-, illetve világkupa-, valamint két Európa-kupa-elsőség. És még nyolc magyar csapatbajnoki cím is.

- Hamarabb lettem felnőtt világbajnok, mint ifjúsági. 2002-ben Kovács Gáborral párosban nyertünk, sőt még egy egyéni összetett bronzot is szereztem. Egy év múlva Kiss Norbival lettünk párosban U23-as világbajnokok - idézi fel az első vb-sikereket a Heves megyei kisváros, Bélapátfalva díszpolgára. Ott, szülővárosában 9 évesen kezdett el tekézni, és 2001-ben indult is tovább meghódítani a világot. Előbb Szolnokra, majd három év múlva Szegedre. A világ egyik legjobb csapatában 11 évet húzott le.

- Nyugodtan ki lehet mondani, hogy a világ legjobb csapatában - javít ki. - Az elmúlt szezont azonban már Győrben töltöttem. Hogy miért jöttem el? Ezt ne firtassuk. A játékosokkal most is beszélőviszonyban vagyok. Az első perctől beleszerettem Győrbe, nagyon hasonlít a belváros Egerre, amely Bélapátfalvától 22 km-re van. Kis utcácskák, kis terek, sikátorok, bárhol elbújhat az ember. És az emberek is teljesen más beállítottságúak, mint Szegeden.

- Most mégis egy új „főhadiszálláson", Répcelakon beszélgetünk.

- Ezen nincs mit szépíteni. A répcelakiak tettek januárban egy ajánlatot, és miután a győri főnököm azt mondta, nem tudnak ezzel versenyezni, megegyeztünk. Így álltam tovább.

- Milyen lesz a 2016/2017-es répcelaki csapat?

- Már egy éve itt van egy volt szegedi, szintén világbajnok csapattársam, Zapletán Zsombor is. Az átlagéletkor alig éri el a 30-at, ez tekében nagyon fiatalnak számít. Majdnem én leszek a legidősebb a 36 évemmel. Biztos, hogy egy kicsit vissza is kell majd fogni, nehogy elkapja őket a hév. Mert fiatalság bolondság. Én 15 évnyi élvonalbeli tekézés után tudom, hogy egy jó eredmény után sem lehet magasan hordania az orrát az embernek.

- Apropó, jó eredmény. Hogyan álltak a csillagok a 725 fás egyéni csúcsnál? (Kiss Tamás 734-gyel tartja a világcsúcsot).

- Elmondhatom, hogy a legjobb egyéni eredményemet világbajnokságon, az egyéni döntőben értem el - ezzel aranyat is szereztem. Minden nap nem lehet 700 fa felett ütni, nekem eddig négyszer vagy ötször sikerült. Aki 600 fa felett tud teljesíteni, az már jó játékos. Aki rendszeresen képes 650-re, az nagyon jó. És aki 650 fölöttire is, na, az tartozik az elitbe. Az eredményt pedig még a pálya minősége is nagyban befolyásolja, sőt még az is, hogyan takarítják.

Ilyen is volt - a Szeged színeiben Európa Kupa-győzelem 2011-ben

- Répcelakon lehet 700 fát ütni?

- Itt akkor lehet rá reális esély, miután a vezetőnkkel, Kiss Zsolttal elvégezzük a felújítást - a bábuk, madzagok, golyók, panelek, bábuállások cseréjét. Akkor újra olyan eredményes lehet ez a pálya, mint volt mondjuk négy évvel ezelőtt.

- Szóval, milyen lesz a csapat?

- Majd meglátjuk... Évente kétszer új frizurám van; a világbajnokságra, illetve az őszi nemzetközi tornákra időzítem. Volt már piros-fehér-zöldre festve, de pókhálómintás is a tarkómnál belefestve egy keresztespókkal. Egyszer a születésnapom, április 1. is ott virított a hajamon, meg egy szmájli. Fel sem tudom sorolni, mennyiféle volt már.

Most elöl szőke, hátul barna - igazi nyári frizura, hiszen egy napszemüveg is sötétlik benne.

- Az októberi NBC Kupára már répcelaki színekben megint más lesz - folytatja. - Hogy milyen, azt előre nem szoktam elárulni. Vannak elképzeléseim. Vagy egyénileg lesz új frizurám, ahogy idestova már tíz éve, vagy - ha vevők rá a csapattársaim...

- A tekések szerint ebből a sportágból nem lehet megélni. Egy ötszörös világbajnoknak sem?

- Százból száznak van civil foglalkozása is. Én kertész vagyok - „fát nevelek" -, ez a végzettségem, szeretem is csinálni. Szegeden és Győrben is dolgoztam, itt is próbálkozom. Fákat, szőlőt metszek, ha arról van szó, füvet nyírok, de megfogom a kapát is, engem nem zavar. Mindig volt erre kereslet, főként mostanában, amikor már nem krumplival ültetik tele a kerteket, hanem sok a gyep és a gyümölcsfa.