Sport

2016.10.13. 09:08

Egy nap Halmosi Péterrel - Mutatjuk Miss Dézi sofőrjét

Szombathely – A Haladás NB I-es labdarúgócsapata 35-szörös válogatott játékosának, Halmosi Péternek nem csak a pályán, odahaza is akad teendője. Egy napra bekérezkedtünk a Halmosi-családba, végigkövettük, hogy telik egy átlagos napjuk.

Pum András

A zöld-fehérek csapatkapitánya, Halmosi Péter angliai légióséveit követően – a Hull City játékosaként 18-szor pályára lépett a Premier League-ban is - 2011 januárjában tért vissza a Haladásba. Ám ennél jóval korábban, már 2005-en elkészült az oladi dombon fekvő családi háza, ahová hazaérkezése után be is költözött. A takaros, ízlésesen berendezett házban él a Halmosi-család négy tagja: Péter, a családfő; Eszter a felesége és gyermekeik, Dézi és Medox.

Fotó: Unger Tamás

7.00: Hétköznap mindig ekkor kelek, és miután elkészülök – a reggelit kihagyom - fél nyolckor autóba pattanok, és elviszem Dézit az iskolába.

A lányom tízéves lesz, tisztában van vele, hogy az édesapját meglehetősen sokan ismerik, gyakran össze is súgnak a háta mögött a suliban, hogy „Nézd, itt a Halmosi lánya”. Olykor aztán megfűzik, hogy kérjen autogramot számukra. Amúgy a lányom nagy Hali-szurkoló, minden hazai meccsemen kint van. Több sportot is kipróbált, most éppen heti háromszor ugrókötelezik. Nagyon élvezi, ma délután is megyünk.

8.45. Irány haza, mire visszaérek, Medoxot már felöltözteti Eszti, kisfiúnkat mindig közösen visszük oviba. Medi egyébként augusztusban volt hároméves.

9.00. Itt a favágás ideje. A konyhában Eszti az úr(nő), a kert azonban – a virágok kivételével – az én feladatom. Szívesen nyírok füvet, én etetem állatainkat, a kutyát, a nyulat és a pintyet. Miután ősziesre fordult az idő, vágok egy kis fát a kandallóba. Nem esik le a gyűrű az ujjamról ettől a munkától.

Szeretek itt lakni, az oladi dombtetőn, oké, hogy a házunkhoz vezető földes út nem komfortos, de előnye, hogy kevesen hajtanak be. Összesen három ház van erre, most épül a negyedik. Nyugodt környék, és előnye, ha például a külön erre a célra épített „buliházban” bulizni támad kedvünk, nem kell attól tartanunk, hogy átzörög a szomszéd, mert zavarja a zene. Itt megvan a privát szféránk. Semmire sem cserélném el ezt a helyet, a nyugalmat, gyakran sétálunk is a környéken. Ráadásul nem is a világ végén élünk, kocsival öt perc alatt a belvárosban vagyok.

9.30. Már korog a gyomrom, mindig valahol a városban reggelizek. Három kedvenc helyem van, ma a vásárcsarnok felé veszem az irányt - leggyakrabban Sándor István barátom a társam az evésben. De sokszor előfordul, hogy a sulis apukákkal közösen reggelizünk valahol. Ma viszont Pista barátom Pécsre utazott, úgyhogy csapattársammal, Iszlai Bencével közösen reggelizünk. Hogy mit? Nem salátatálat .

Pályafutásom során rengeteg étkezési tanácsadóval találkoztam, sokan azt mondták, nyugodtan ehetek vörös húsokat, nem lesz belőle gondom – hacsak nem kenyérrel eszem. Én azonban gyakran paradicsommal szoktam fogyasztani a tarját, a kolbászt, a májat és a többi, ínycsiklandozó belsőséget. Nekem ettől lesz energiám, ráadásul olyan szerencsés alkat vagyok, hogy nem hízok. Miután ma délután van edzésünk,reggeli után néhány ügyes-bajos dolgot intézek a városban, például el kell ugranom a bankba is. De sokszor Esztivel közösen elmegyünk vásárolni, vagy a barátokkal beülünk valahová.

12.00. Ebéd. Amikor délelőtt van edzésünk – a klub jóvoltából – az egyik étteremben a csapattársakkal közösen ebédelünk, ma azonban – mint említettem – csak délután tréningezünk. Ilyenkor mindig a párommal közösen, itthon ebédelünk. Ma tárkonyos raguleves és fasírozott a menü. Eszter nagyon jól főz, a konyha az ő vadászterülete, én ritkán merészkedek be. Változatosan és sokszor egészségesen főz, odafigyel arra, hogy mit eszünk.

13.00 Csendespihenő ideje. Ebéd után szinte mindig ledőlök egyet szusszanni.

13.45. Ma én megyek Déziért a suliba, utána elviszem ugrókötelezni. Miután háromra ki kell érnem az Illés Akadémiára edzésre, Medoxért már Eszti megy az óvodába, és majd ő veszi fel Dézit is.

16.00 Kezdődik az edzés. Hétvégén a bajnok Fradit fogadjuk Sopronban, de nekem teljesen mindegy, ki az ellenfél, mindig győzni akarok. A Ferencváros ellen is ez a tervem.

19.00 Végre hazaértem. Ilyenkor már nem eszem meleget, csak bekapok valamilyen szendvicset. Tegnap toastot ettem, ma sima szendvics a menü. A gyerkőcöket én fürdetem, aztán Medoxnak nyolckor fellőjjük a pizsamáját, Dézi persze tovább fent maradhat. Mondjuk ezt ki is használja, mert – mint ma is – még itthon is ugrókötelezik. Ami tévénézés közben a fülem mellett nem annyira nyugtató. De persze ez nem baj, örülök, hogy mozog. Szóval esténként a gyerekek után rendet rakunk, majd tévézünk a feleségemmel, olykor kinyitunk egy palack bort is. És felkészülünk a következő napra.

- Sokan azt gondolják, hogy könnyebb a focistafeleségek élete, de ez nem teljesen így van – tudtuk meg Halmosi Esztertől. –  Persze, van jó oldala is, például amikor Peti Angliában légióskodott, sok helyre eljutottunk, világot láttunk, új kultúrát ismertünk meg. Jól éreztük magunk a csatornán túl, bár a szinte állandó esőt nem lehet megszokni, pláne annak nem, aki - mint én – mediterrán típus, a meleget szereti. Ami a Haladást illeti, miután szerencsére az utóbbi időben jobb anyagi körülmények között működik a klub, télen mindig elutazik edzőtáborba a csapat. Ez nekik nagyon hasznos, nekem nem annyira. Legutóbb ráadásul kétszer is edzőtáboroztak – higgyék el, nem olyan vidám dolog hetekig két gyerekkel egyedül lenni. A mostani a 14. lakás, illetve ház, ahol élünk, szóval az állandó költözködés sem annyira jó dolog.

- Legjobban egyébként Debrecenben éreztem magam - mondta Eszter. -  Annak ellenére, hogy több helyen laktunk, jómagam leggyakrabban nem tárgyat, hanem valamilyen utazást, élményt ajándékozok. Igyekszünk egyensúlyt teremteni, hogy ne csak mindig a gyerekekkel menjünk el kikapcsolódni, legyünk kettesben is. Ilyenkor édesanyám segít be, ő vigyáz a gyerekekre. Amúgy itthon mindennap főzök, van egy kisebb edzőtermünk, ott rendszeresen használom a futógépet, és aerobikozom is.

- Természetesen minden hazai Haladás-meccsre kijárok, de nem vagyok az ellenfél és a bíró fejét lekiabáló fajta, csendben végig tudom nézni a mérkőzést. Előfordul, hogy szidják Petit, de ezt már jól tudom kezelni, soha nem volt ebből konfliktusom. Azért gyakran ne tegyenek próbára - zárta szavait Halmosi Eszter.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!