Hóbor Péter és Edöcsény Nóra meghonosították sportágukat Kőszegen

Az első közös szál, amely ott van Hóbor Péter és Edöcsény Nóra életének fonatában, az a triatlon, az élsport. Férj és feleség egyidősek, mindketten a gimnázium után kezdtek triatlonozni. Nóra Budaörsön, Péter Dunaújvárosban (utóbbi korábban nyolc évig kajakozott). Péter egy év múlva, 1993-tól már válogatott volt. 2004-ig versenyzett, ez idő alatt csupán két világversenyről hiányzott. Volt főiskolás csapatvilágbajnok, egyéniben ötödik. Kétszer választották az év triatlonistájának, hatszoros országos bajnok. A 90-es években a quadriatlonban (úszás, kajak, kerékpár, futás) érte el a legnagyobb sikereit, ötször szerzett világbajnoki címet. Edöcsény Nóra mindmáig a legeredményesebb magyar triatlonos az olimpiák történetében a 2000-ben, Sydneyben szerzett 19. helyével. 1996-tól 2001-ig volt válogatott. Első gyermeke születése után ugyan visszatért, de az athéni olimpiai kvalifikációs versenyek végéig már nem tartott ki, mert érkezett a második csemete. Nóra hat vb-n és hat Eb-n vett részt, mindig a mezőny első részében zárt; csapatban van két Eb-bronza, egyéniben Eb-hetedik a legjobb helyezése.

A Hóbor család. Az édesapa, Hóbor Péter mellett Zalán, az édesanya, Edöcsény Nóra ölében Enikő, hátul balról Eszter, Lehel és Álmos. Fotó: Unger Tamás

Az eredmények jó része persze már egymás támogatásával született. Ausztráliában, az 1997-es perthi világbajnokságon találták meg a közös nevezőt.

– A verseny előtt sokat beszélgettünk, az tetszett leginkább, hogy mindkettőnknek ugyanaz az értékrendje, fontos a hit, a család – mondja Péter. – Az elejétől kezdve nagy családot szerettünk volna. Nóriék hatan, mi hárman voltunk testvérek.

Gyakorlatilag azóta a bizonyos vb óta együtt vannak, egy évre rá novemberben (szigorúan a versenyidőszak végén) össze is házasodtak. A most már hatodik osztályos Eszter 2002-ben érkezett, két év múlva született meg Zalán. Lehel nyolc és fél éves, Álmos hamarosan hét lesz, már ő is iskolás, elsős. A kis Enikő pedig négy és fél esztendős.

Nóra testnevelő tanár, mindketten a TF-en szereztek szakedzői diplomát, és együtt végezték el a Dunaújvárosi Főiskola gazdálkodási szakát. Míg Nórát az anyaság szakította ki a rengeteget versenyző és utazó élsportolók világából, addig Pétert a szükség.

– Ha összejött a verseny, volt pénz, ha nem, akkor nem. Miután megszületett a második gyermekünk, kellett egy rendes állás, amiből meg lehetett élni.

Kőszegre 2004-ben költöztek. Péter már jól ismerte a kisvárost, hiszen gyerekkorában az ünnepekben, a szünidőben rendszeresen járt az itt élő nagyszüleihez.

– Számunkra Pest élhetetlen. A sok utazás után egy nyugis kisvárosra vágytunk. Amely jó adottságokkal rendelkezik a triatlon szempontjából is, és ahol a gyerekeket sok időt tudnak a szabadban tölteni, ahol egyedül is közlekedhetnek.

Hóborék itt építkeztek, és minden tekintetben otthonra találtak. Pillanatok alatt befogadta őket az egyházi családi közösség, az Árpád-házi Szent Margit Óvoda és Általános Iskolába járnak a saját gyerekeik és a legtöbb triatlonos palánta is, sőt Nóra is ott tanít. Péter kőszegi munkahely híján három évig ingázott Sopronba, de már a kőszegi uszoda vezetőjeként ő is révbe ért.

És hogyan is maradhatna ki életükből a triatlon? Nem volt nehéz meghonosítani Kőszegen, igény volt újabb sportlehetőségre a városban. Megalakították a Kőszegi Triatlon és Úszóklubot. Az Árpád-házi iskola igazgatónője támogatja a gyerekek sportolását, az egyesület tagjainak 80 százaléka onnan érkezett. 2012-ben beindult az úszás-oktatás, ott már segítségük is van Fabriczius László úszóedző személyében. Mára 80-100 gyerek jár legalább heti egy-két edzésre, mintegy harmincan versenyeznek is, ők heti hét-kilenc gyakorláson vesznek részt. Októberben már a negyedik duatlonversenyüket (futás, kerékpározás) rendezték, tavasszal az aquatlon (futás, úszás) van soron, úszóversenyük pedig a Mikulás Kupa. Ez is nagy család. A versenyrendezésben is mindenki segít, az idegenbeli versenyekre, személygépkocsikkal szállítják a gyerekeket a szülők. Sőt, már utóbbiak sem csak nézők. Szerdán esténként ők is úszhatnak – 12–14-en is összejönnek –, sőt futni is járnak, bicikliznek is, gyakran besegítenek a gyerekek kísérésébe. Akadnak olyanok, akik már a versenyzésbe is bekapcsolódtak. Szülőknek, gyerekeknek hasonló az értékrendjük, ebben a közegben szoros barátságok alakultak ki. A gyerekek együtt játszanak – nyáron is tele a kert –, legutóbb Fadd-Domboriba 13 család ment el együtt és érezte jól magát.

– Ebben a sportágban nagyon kevesen lesznek élversenyzők. Mi elsősorban azt szeretnénk elérni, hogy mindannyiukban kialakuljon az igénye annak, hogy legalább két-három alkalommal hetente sportoljanak. Ez a legfontosabb.

Mint mondják, a saját gyerekeik számára ez a természetes, hiszen ebbe nőttek bele. (Érkeztünkkor Péter épp futóedzésről tért vissza az egyik csoporttal, amelynek Eszter és Zalán is a tagja.) Az egyelőre csak egy szép álom, hogy mindannyian együtt menjenek mondjuk futni, Nóra jó esetben hetente egyszer-kétszer tud lopni magának egy kis időt a mozgásra. Délután – míg a férje folyamatosan edzést tart – várja haza a gyerekeket iskolából, edzésről, és ő felügyeli a tanulásukat. Vacsorára azonban már mind együtt vannak.

Természetes, hogy az adventi időszakban nagy a készülődés Hóboréknál. Minden gyereknek van adventi naptára, amely minden napra ad feladatot. Ma viszont vége a várakozás időszakának, a meleg, békés kőszegi otthonban az egész család körbeállja a karácsonyfát. A szenteste után másnap pedig útra kelnek, Péter és Nóra szüleit is meglátogatják. Aztán folytatódik minden, ahogy eddig – a téli szünetben sem állnak le az edzésekkel.