Im memoriam: Szijártó Zoltánné Kőszegi Bernadett

Kuriózum három-négy évtized után újra látni őket – együtt a sikerkováccsal. De nem így kellene találkozni velük; feketében, lehajtott fejjel, könnyes szemmel, koszorúk között. Az egyik társukat jöttek búcsúztatni a Farkasréti temetőbe, ráadásul a mi lányunkat. A Szombathelyről indult Szijártó Zoltánné Kőszegi Bernadettet. Azt a röplabdázót, aki Vas megyéből a legmesszebbre jutott. A veszteség felfoghatatlan és feldolgozhatatlan. Hazafelé tartva már csak néhány száz méter választotta el az otthonától, a szeretteitől. De a sors, egy autó (a vizsgálat most is tart) nem engedte, hogy hazatérjen.

Detti – így szólította mindenki – a Fürst Sándor Általános Iskolában ismerkedett meg a röplabdával, aztán a Nagy Lajos Gimnázium csapatát is erősítette. És az NB II-es Spartacus együttesét, onnan lett ifjúsági válogatott. Érettségi után, 1976-ban igazolt a fővárosi Vasas Izzóba (később Tungsram SC), ahol hat bajnoki címnek, egy-egy BEK-ezüst- és bronz-éremnek, valamint két KEK-győzelemnek is részese volt. 1977-ben, szülővárosában, a Savaria Kupán léphetett először pályára címeres mezben, és tíz év múltán 224-szeres válogatottság után ugyanitt köszönt el. Tagja volt az 1980-as, moszkvai olimpián negyedik helyezett csapatnak, két világbajnokságon és öt Európa-bajnokságon vehetett részt, utóbbiakon háromszor is bronzérmes lett a magyar együttes. Kőszegi Bernadettet pályafutása elismeréseként 2002-ben a kuratórium a Vasi Halhatatlanok Klubjának tagjai közé választotta.

Ugyanolyan volt a pályán, mint a magánéletben. Bár irányított, de csendben, nagy alázattal – feladóként kiszolgálta a társait. Szerényen, szorgalmasan, a csapatáért és a családjáért is minden tőle telhetőt megtett. Végtelen az űr, amit maga után hagyott – szerető férje, két fia, Zoltán és Dániel, valamint szülei is gyászolják. Hozzátartozói és a röplabdázók nagy családja is őrzi az emlékét. Hiszen Detti – mindannyiunk szívében – halhatatlan.