Kálmán feláll a kispadról

Kálmán László a 2013/2014-es szezon végén - Andjelko Mandics lemondása után - vette át a Falco KC Szombathely irányítását. A csapat nehéz helyzetben volt, de a korábbi legendás irányító végül bent tartotta a Falcót az A csoportban. A következő idényben a 6. helyig jutott a sárga-fekete klub - a negyeddöntőben a Paks állította meg 3-2-vel. Az idei szezon azonban nem sikerült, nem jutott a legjobb nyolc közé, csak a 9. helyen zárt a Falco. Pedig remekül kezdődött a 2015/2016-os bajnokság, első nyolc bajnokijából hetet megnyert, a FIBA Európa-kupában pedig győzött a svéd Södertalje és az olasz Varese ellen is. Aztán valamiért megtört a lendület, jöttek a pofonok, a fájó idegenbeli vereségek, nem segítettek a légióscserék sem. A nehézségek ellenére az alapszakaszt még a hetedik helyen zárta a csapat. A középszakaszban azonban csak két győzelemre, hat vereségre futotta - zsinórban öt vereséggel ért véget a dicstelen szezon.

- Tényleg jól kezdtük a bajnokságot - fogott bele az értékelésbe Kálmán László. - Igaz, hogy sok meccset játszottunk otthon, de minőségi ellenfeleket vertünk meg. Nem voltak sztárjaink, de csapatként játszottunk, mindenki tudta, tette a dolgát. A nemzetközi porondon is helytálltunk. Ugyanakkor a kettős szereplés éreztette a hatását. Sokat utaztunk, sok meccset játszottunk, komoly terhelést kaptak a srácok. A Falco már régóta nem járt Európában, kevés tapasztalatunk volt e tekintetben, mind a magyar, mind a külföldi játékosaink kevés nemzetközi rutinnal rendelkeztek. Folyamatosan fáradt volt a társaság, aminek hazai porondon ittuk meg a levét. Eltompult, lelassul a csapat, Pécsett egy ponttal kaptunk ki, majd Egerszegen belefutottunk egy közel 30 pontos vereségbe. Aztán jött a kupadöntő, ahol szintén a Pécstől kaptunk egy nagy pofont. Ekkor már éreztem, hogy váltani, változtatni kell, mert a csapat elbizonytalanodott, elveszett a tűz. Szerintem a légiósváltás sikerült, ismét lendületbe jöttünk. De mint az egész szezon során végig, most is elpártolt tőlünk a szerencse. Rakics betegsége miatt nem tudott olyan teljesítmény nyújtani, mint ami elvárható lett volna, Thomas pedig gyorsan megsérült. A bajnokság utolsó harmadát így tulajdonképpen klasszikus irányító nélkül játszottuk le - ne feledjük, a szezon nagy részében a sérült Simont is nélkülöztük.

- Bár az eredmények nem azt sejtetik, azért katasztrofálisnak mégsem minősíteném a mögöttünk hagyott szezont - folytatta Kálmán László. - A fiatalok nagyon sokat fejlődtek. Váradi és Bognár az alapszakaszban végig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. A középszakaszban pedig Hódi, Bazsó és Kovács Bence hasznos játékát lehet dicsérni. Szerintem nincs még egy csapat a mezőnyben, amely ennyi saját nevelésű fiatalnak adott volna lehetőséget.

- De nem jutottunk be a legjobb nyolcba, nem teljesítettük a célkitűzést. Ebben a kudarcban mindekinek megvan a maga felelőssége, nekem is. Ezért jövőre nem én leszek a Falco edzője - árulta el Kálmán László. - Hibáztam én is. Lehet, hogy az év elején nem a mennyiségre, hanem a minőségre kellett volna helyeznem a hangsúlyt a légiósválasztásnál. Nem sikerült például megoldanom a két távozó magyar játékos, Perl és Will pótlását. Elképzelhető, hogy néhány játékossal keményebben kellett volna bánnom. Érdekes a helyzetem, mert úgy éreztem, hogy felkészültebb edzőként vágtam bele az mostani szezonbe, mint a tavalyiba - még ha az eredmények nem is ezt mutatják. Sokat tanultam, talán valamikor hasznosítani tudom majd a most megszerzett tapasztalatokat. Természetesen szeretnék a Falco kötelékében maradni, de nem mindenáron, könyörögni nem fogok. A szurkolókat sajnálom, ennél többet érdemeltek volna. Elképesztő pechsorozat van mögöttünk, sok meccset buktunk el az utolsó pillanatban, rengeteg sérülés nehezítette a dolgunkat - kis szerencsével alakulhattak volna másként, sokkal jobban is a dolgaink...