Tábornok úr! Köszönjük!

Amikor Király Gabi századszor védett a válogatottban, jegyzetem címe az volt: Király százados. Ám most, amikor a címeres meztől elköszönt, rekorderként végleg nyugdíjba vonult, megilleti sportágában a tábornoki rang. A bejelentés után a sajtóorgánumokban különböző írások jelentek meg. Jómagam inkább a Vasi (s)portrék című könyvemből idézek, amely 15 sportág versenyzőivel folytatott beszélgetést tartalmaz.

Apa és fia. Király Ferenc és Király Gábor a ’90-es években
Fotó: a szerző archívumából

Király Gáborral is, aki akkor 70-szeres válogatottként emlékezett. Akkori mondatait igazolta is pályafutása. „1981-ben kezdtem. Apu vitt le a Haladásba, Szarka Zoli bácsihoz. Emlékszem arra a pillanatra, amikor beléptem az öltözőbe. Somfalvi, Németh Zsolt, Halmosi Zolika és a többiek ültek ott. Zavarban voltam, de ez ilyenkor természetes. Végigjártam a ranglétrát. Minden edzőmre és játékostársamra büszke vagyok, mert jó közösséget alkottunk. 17 évesen kerültem a felnőtt csapathoz. Török Péter vitt oda, aki még Apunak is volt edzője. Az NB I-ben 1994 tavaszán védtem először, Glázer Róbert állított a kezdőbe. Három évre rá, nyáron kerültem a Hertha BSC-hez. Pályafutásomat úgy próbáltam felépíteni, hogy mindig legyen benne igazi kihívás. A karrierem során minden pillanat megmaradt bennem. Minden percemet igaz átélés jellemezte. Halmosi Zoli 60. születésnapján védtem először a Hali Öregfiúk csapatában. Ekkor a gyerekkori érzés kerített hatalmába. Az, amikor először léptem be a Haladás öltözőjébe. Tudtam, hogy nekem kell utoljára leülnöm, nekem kell utoljára zuhanyoznom, és így tovább. Arra voltam a legbüszkébb ezen a napon, hogy ismét a legendák között lehettem. A válogatott számomra külön fejezet. Az eredménytől függetlenül minden mérkőzést a szívemben őrzök, büszke vagyok arra, hogy képviselhettem a hazámat. Soha nem megszokásból jártam a válogatotthoz, és mindig nyugodt szívvel jöttem le a pályáról, mert igyekeztem a legjobbat adni magamból." Gabi ezen mondatait édesanyja, Irma asszony szavaival zárjuk: „Nem mondtam, csak gondoltam, ha esze van Gabinak, akkor most hagyja abba a válogatottnál. Helyesen tette, hogy elköszönt, ennél többre a címeres mezben már nem viheti. Mint anya nagyon büszke vagyok rá, keményen megdolgozott mindenért."