A Szépművészeti Múzeum kincseit a második világháború alatt Szentgotthárdon őrizték

A konferenciát Huszár Gábor polgármester nyitotta meg, emlékeztetve: 2011-ben a testület elhatározta, hogy az értékek megőrzése fontos, ezért ismét megünneplik a város napját. Az ünnepet május 5-ére, Szent Gotthárd püspök halálának a napjára tűzték ki. (III. Béla király 1183-ban az ő oltalma alá helyezte a Szentgotthárdon alapított ciszterci kolostort.) Volt, amikor a Dorfmeister kép másolatát hozták vissza, ám most konferenciát szerveztek erre a napra. Nem kisebb hír jutott ugyanis a polgármester fülébe, minthogy a második világháború idején az apátság pincéjében őrizték a Szépművészeti Múzeum egyes kincseit. Az Országos Levéltárban erről több jegyzőkönyv is szól. A nemzeti kincsek idekerülésében, ittlétében és hazatérésben vannak ellentmondások, de az bizonyos, hogy ládákban itt hevertek a terem alatti pincében. Ezt a témát többen boncolgatták. Elsőként Csuk Ferenc helyi polihisztor, aki az apátság és egyben a kincsek történetéről beszélt az 1944-45-ös időkből.

– Decemberben mesélt a polgármester a ládákban lévő kincsekről – kezdte Csuk Ferenc. – Én gyerekként ültem a pincében azokon a ládákon. Először a németek, majd az oroszok veszélyeztették a várost. Akkoriban sok család menekült az apátság pincéjébe, mert égett a fél város. A legszebb épületek váltak hamuvá. Elkezdtem feldolgozni az anyagokat, amiket találtam, ebben nagy segítségemre volt Horváth Zsuzsanna gimnáziumi történelemtanár. Egy biztos, többféle történet kering a köztudatban a kincsekkel kapcsolatban.

Csuk Ferenc helyi polihisztor beszél a konferencián a kincsekről. Fotó: Fébert Ildikó

A gyűjtések nyomán az derült ki, hogy a Szépművészeti Múzeum kincseit 1944-45-ben a Pannonhalmi Apátságba szállították. Innen egy részét Ausztriába indították tovább, a másik része Szentgotthárdra került. Mivel a kincsekből tűntek el értékes példányok, nyomozás indult az ügyben. Elég nehéz az igazságot ennyi év után kideríteni, akik ugyanis a front idején a pincében voltak, már nem élnek. A városban nem volt szóbeszéd a kincsek jelenléte, a nyomozás során felvett vallomások pedig ellentmondanak egymásnak. Egy biztos, abban az időben nagyon sok menekült érkezett a városba, több épületet kórháznak rendeztek be. Kijárási tilalmat rendeltek el, többszöri légitámadás érte a várost. Szentgotthárdon 131-en haltak meg. Amikor az oroszok megszállták a várost, sokan Ausztria felé menekültek.

– 1944 novemberében dr. Csánky Dénes kormánybiztost utasították, hogy a múzeumokban elhelyezett, a nemzet vagyonát képező műkincseket, festményeket és szobrokat teherautóra rakassa és szállíttassa Pannonhalmára – folytatta a polihisztor. – A front előrehaladásakor 1945. január havában újabb utasításra a műkincseket Szentgotthárdra szállították át. Csánky vallomásában elmondta, Szentgotthárdon az apátság épületét megvizsgálta, szakszerűnek ítélte, átcsomagoltatta a ládákat. Az átcsomagoláskor derült ki, hogy nemcsak képek és szobrok szerepeltek az egyes ládákban, hanem a vagyonosabb zsidóktól elrekvirált kincsek is. A képeket, a szobrokat 37 ládába csomagolták és Szentgotthárdra irányították, ahová megérkeztek és továbbszállításra vártak Ausztriába.

A ládák történetére többen, többféleképpen emlékeznek: Horváth Kázmér gimnáziumi hitoktató visszaemlékezései szerint 1944 karácsonya táján érkeztek műkincsek a rendházba, amelyeket a pincében egy kevéssé látható helyen helyeztek el. Szálasi hatalomátvétele után a kultuszminisztérium egy része Szentgotthárdra került. Dr. Váradi Irén 1944. november 10-én írásbeli rendeletben kapta, hogy a műegyetem könyvtárában elhelyezett, összegyűjtött egyetemi levéltári anyagot csomagolja össze, gondoskodjon fuvarról és költözzön Szentgotthárdra, ahol tovább dolgozhat. Később ő vette észre a műkincsek szomorú sorsát.

1945-ben Csánky Dénes a hozott kincsek átcsomagolásába kezdett, majd azokból egy teherautónyit március 29-én Ausztriába küldött. A gyorsan előrenyomuló szovjet csapatok elől hirtelen elmenekült az itt lévő elszállásoltak jelentős része. A műkincsek átcsomagolása, elszállítása abbamaradt. Szentgotthárd elfoglalásáig senki sem nyúlt a műkincsekhez, ám mégis azokból néhányat a nagy sietségben az udvaron szanaszéjjel hagytak.

Huszár Gábor, Szentgotthárd polgármestere mindig is nagy figyelmet fordít a helyi kincsek, értékek megőrzésére. Fotó: Szendi Péter

Egy biztos: 1945 márciusára a ládákat feltörték, festmények és szőnyegek hevertek a földön. Dr. Váradi Irén kapta a feladatot, hogy csomagolja össze a ládákat és készítse elő a visszaszállításukat. A nyomozás elkezdődött: Szakonyfaluban a rendház házvezetőjének a fiára és a vejére terelődött a gyanú. Házkutatást tartottak, de ott semmit sem találtak. Később Budapesten több képet lefoglaltak a család ismerőseinél. Végül a szállítmányt vasútra tették június 31-én, a teljes anyagot pedig a vasút szállította állomáshelyére.

Mihály Mária, a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettese is az elhurcolt műkincsekről tartott előadást. Tényszerűen fogalmazott, elmondta, hogy a háború kitörése után, mint máshol is Európában, sokan igyekeztek biztonságba helyezni értékeiket. A háború utolsó időszakában létrehozták a „kormánybiztosság a zsidók zár alá vett műtárgyainak számbavételére és megőrzésére" hivatott szervezetet. Vezetője a Szépművészeti Múzeum igazgatója, Csánky Dénes lett. Az általa legértékesebbnek tartott műtárgyakat, festményeket a Szépművészeti Múzeumba szállíttatta. Csánky 1944 végén a műkincseket cudar időjárási körülmények között Pannonhalmára vitette. Ezt az intézkedést azért tette, mert Friedrich Bornnal, a nemzetközi Vöröskereszt magyarországi megbízottjával írásbeli szerződést kötött, amelyben Pannonhalmát átengedte a Nemzetközi Vöröskereszt céljaira, ezzel az apátság mentesítve lett a légitámadások alól. A műkincseket a bencések kolostorába szállították és helyezték el. Amikor 1945. elején kiderült, hogy ott sincsenek kellő biztonságban, januárban az értékeket a szentgotthárdi ciszter apátságba vitték tovább. Nem volt idő még a csomagolásra sem, éjjel, havas esőben tették teherautókra azt értékes kincseket. Szentgotthárdról márciusban két tehervagonba zsúfolt 80 láda elhagyta Magyarországot Ausztria felé. A gotthárdi apátságban maradt 45 láda, mert nem fértek már föl a vagonokba. Szomorú kép fogadta később a Pestről Szentgotthárdra érkező szakértőket: keret nélküli képek hevertek a földön, csomagolás nélkül maradtak a műtárgyak. Amit nem tudtak elvinni, az szétdobálták az udvaron. A ládákat feltörték, sok kép megsérült. A penész és az erősen nedves épület sok kárt tett a műkincsekben.

Molnár Piroska igazgató óvodás gyerekcsoporttal a szentgotthárdi Pável Ágoston Múzeumban. Fotó: VN-archív

A főigazgató-helyettes mégis köszönetet mondott a lakóknak és a vezetőknek, hogy vigyáztak a felbecsülhetetlen tárgyakra. Bár nyomorúságos körülmények között voltak ezek a tárgyak, de sok enélkül sem vészelte volna át a háborút.