Ami a csövön kifér - Nem engedünka 48-ból...

Évekkel később ez a szólás nagyban veszített erejéből, hogy aztán MUK (márciusban újra kezdjük) címen legújabb kori forradalmunkat sirassuk hasonló eredménnyel. Nem minősíteni szeretném a jóérzésű hazafiak jelszavait, erre a történészeket kérném meg, mert ők sajnos mindkét eset maradéktalan feldolgozásával adósok. Inkább a magyar néplélek egy nem kevésbé szép tulajdonságára hívnám fel a figyelmet: az örök optimizmust kísérő örök lustaságra, vagy nevezhetnénk akár felelőtlenségnek is. Mert szép dolog a forradalmi hevület, de tiszavirág-életű a fellobbanás, és az amúgy sem minden esetben szép célokért már tenni nem nagyon akaródzik. Mert ez utóbbi bizony munkát kér. Patópál módjára hamvukba holnak nagyívű elképzeléseink, inkább koccintunk hőseinkre és képüket eltesszük a sublódba, mert még meglátja valaki, hogy elkötelezettek is tudnánk lenni.Nehogy azt higgye valaki, hogy nem aktuálpolitizálást folytatok éppen, csak ne keverjék össze a pártpolitikával.

Igazi, össznépi semmire elköteleződés zajlik itt már ezer éve, csak manapság az okát sem tudom. Nincsenek idegen tankok, legfeljebb idegen elvek. Azok viszont nem lőnek vissza. Legfeljebb visszaélnek.