2016.05.01. 18:58
Jó reggelt, Vas megye!
Pistikének nap mint nap egy-egy fél órára nyoma veszett. Hiába hívták a szülei uzsonnázni, csak nem akart előkerülni.
Pedig ő csak a padlástér rejtett zugában kialakított rejtekhelyén gubbasztott egy elemlámpával és egy papírfecnivel a kezében. Azt az anyáknapi verset tanulta, amelyet az iskolatársaival együtt szavalnak el az alsó tagozatosok ünnepségén. Pistike jó tanuló volt, de még véletlenül sem akart az édesanyja előtt szégyenkezni - különösen nem anyák napján. Ha nem mondta fel százszor a rá kiszabott versszakot, akkor egyszer sem. Aztán jött az ünnepség, ahol szavalás közben a könnyező édesanyjára pillantva elakadt. Abban a pillanatban még nem értette, de a mamája a kudarc ellenére büszkeséget érzett. Azokért a rejtélyes - ám immáron megfejtett - fél órákért!