Körömpörkölt - A felső harmadban

Hát nagyon úgy tűnik, hogy nem megy előre fajzatunk. Egy szegénység- és gazdagságellenes civil szervezet, az 1943-ban alapított Oxfam szerint ugyanis a nyolc leggazdagabb embernek akkora a vagyona, mint a világ szegényebbik felének, azaz cirka 3,6 milliárd embernek együttvéve.

Tavaly mindehhez még az kellett, hogy 62 pimaszul gazdag borítsa egy kupacba mindazt, amije van. Elsőre azt gondolnánk, hogy három dolog következhet mindebből. Vagy a gazdagabbak lettek még gazdagabbak, vagy a szegények lettek még szegényebbek, esetleg mindkettő egyszerre. Nos, egyik sem. Mindössze kiderült: a szegények sokkal szegényebbek, mint hitték. Az pedig, hogy a legfelsőbb egy százaléknak nagyobb vagyona van, mint a maradék 99 százaléknak összesen, már nem is hír. Ide ráadásul nem is lehetetlen bekerülni, mindössze röhejes 225 millióra van szükség.

Forintban. Ennyi pénzzel még a száz leggazdagabb magyar listájára sem férnénk fel. A lényeg tehát, hogy hiába telnek az évek, nemhogy a kollektív jólét irányába haladna a világ, hanem ellenkezőleg, a világ nagy része egyre jobban leszakad. Egy nap aztán a leszakadók ezt megunják, csinálnak egy jó nagy cirkuszt, amit a körülményektől és az elbeszélő helyzetétől függően forradalomnak, hódításnak vagy háborúnak hívnak majd. Ezután vagy az van, hogy győznek, vagy az, hogy veszítenek, tulajdonképpen mindegy, mert vagy van helycsere, vagy nincs, de a lényeg nem változik.

Na mármost a cél az volna, hogy életünk során próbáljunk törekedni a felső harmadba. A helyzet az, hogy mi magyarok bőven ott vagyunk, sőt nagyon sokan közülünk a legfelső tíz százalékba is belefér. 2014-ben havi 18 ezerből már a világ gazdagabbik feléhez lehetett tartozni, a felső harminc százalék eléréséhez pedig elég volt havi 43 ezer forint is, de a tíz százalékot is el lehetett érni már havi 173 ezer forintból. Mindez nem azt jelenti, hogy olyan jól élünk, hanem azt, hogy máshol sokkal rosszabbul élnek. A világ kerekét azonban éppen az elégedetlenség forgatja, az, hogy a nálunk jobban élőkhöz mérjük magunkat, és tulajdonképpen ez így is van jól.