A szerkesztő ajánlja

2017.03.23. 17:36

Ne kukoricázzunk!

Tudom, hogy ezzel a kijelentéssel nem leszek népszerű, de ha rajtam múlna, száműzném a mozikból a nassolókat.

Nagy Ildikó

Legszívesebben a világból is kifutnék, amikor „beszorulok” két, hatalmas papírvödröt szorongató ember közé. Száznyolcvan percnyi csámcsogás, ropogtatás. És mindegy, hogy férfi vagy nő az illető: a lányok ugyan egy kicsit halkabban és diszkrétebben „kukoricáznak”, ám ahogy ürül a vödör, és a műkörmeikkel elkezdik kikapargatni a maradék szemeket...

igen, annál a fiúk csámcsogása is kellemesebb. És mindig vannak, akik nem érik be a pattogatott kukoricával: ők valamelyik boltban feltankolnak chipsből, sós mogyoróból, amiket aztán - remek dramaturgiai érzékkel - a film legdrámaibb pillanataiban húznak elő a táskájukból, de olyan eszeveszetten, mintha az életük múlna azon, hogy sikerül-e három másodpercen belül feltépniük a zacskót. (Általában nem sikerül.)

És persze a sós nasi után rendre meg is szomjaznak, akkor jön a szívószálas kólaszürcsölés vagy a műanyag palackok „szisszenése”. Szóval: azt találtam ki, hogy a mozikban el kellene különíteni a nassolókat. Ahogy annak idején a vendéglátóhelyeken a dohányzókat és a nem dohányzókat. Vagy legyenek külön „étkezős” vetítések. Vigye mindenki a piknikkosarát: szendvicsekkel, rántott hússal, hamburgerrel, sült krumplival vagy amire éppen gusztusa támad.

És persze eszembe jut megboldogult ifjúkorom is: mi ugyanis nem kukoricát majszoltunk, hanem csókolóztunk a moziban...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!