Több volt, mint épület: az MSH sokáig az ellenkultúra fellegvára volt

Nem csak masszív, a szocialista realizmus jegyeit magán hordoz tömbjével emelkedett ki a Március 15. téren, hanem azzal a szellemiséggel is, amely szó szerint megbújhatott falai között. Idén ötvenesztendős a Művelődési és Sportház, a helyieknek csak „emeshá". Lehetetlen számba venni, mennyi minden történt ez idő alatt az intézményben. Amikor épült, még börtönben voltak az ötvenhatosok, de már elkezdődött a híres gulyáskommunizmushoz vezető kádári konszolidáció. Szombathely szenvedett a nyugati, határszéli fekvése miatt, a vasfüggöny okán errefelé sokáig nem fejlesztettek. Mintegy kárpótlás volt tehát az MSH, amelyet népünnepéllyel vettek birtokba. A szocialista kultúra nyugati bástyájának szánták, ám úgy hozta az élet (meg a kiváló igazgatók sora), hogy jobbára a kritikus értelmiségieket fogadta be, feszegetve a megtűrt kategóriát.

Idén 50 esztendős a Művelődési és Sportház. Történelmet írt. Fotó: Szendi Péter

Ez leginkább a beat, majd a rockzene befogadásban és felkarolásában mutatkozott meg. A teljesség igénye nélkül néhány kuriózum. Hihetetlen, de tény: 1968 májusában itt ad koncertet az akkor már világhírű Nashville Teens (Tobacco Road...) angol beat együttes. Érkezik az Illés, Metró, az Omega. A tinik zajos öröme elhallik a megyei pártbizottságig, az igazgatót megizzasztják, de valaki frankót mond: jobb a falakon belül üvölteni, mintsem az utcán. Babos Sándor igazgatósága alatt gőzerőre kapcsol a rockgépezet, hódít a Lord, itt ad felejthetetlen koncertet a Piramis, 1972-ben pedig a Syrius. És jön John Mayall, az LGT, Hazel O' Connor (Üvegtörők), a Nazareth... Mindezt élvezhette a ház előtt álló Lenin szobor is.