Garas Kálmán portréfotóiból nyílt kiállítás az Agora MSH galériáján

Szinte aggódtak a rendezők, hogy szabad-e egy újabb fotókiállítást szervezni Szombathelyen, ám a megnyilvánuló hatalmas érdeklődés minden kételyt eloszlatott. Tegyük hozzá, hogy a jelen kiállítás nem (csak) a fotográfia diadala. Meghajlás egy alkotó előtt, aki ötven esztendeje tehetséggel és hangyaszorgalommal gyűjti a megyeszékhely kulturális életének lenyomatát. Képein muzsikusok, színészek, festők, építészek, tudósok portréi. Közös bennük a tehetség és az, hogy kötődnek Szombathelyhez. Garas Kálmán lencséjével úgy közelít modelljeihez, hogy bár komponál, mégis keresi a pillanat megismételhetetlenségét. Amikor a muzsikus épp felemeli kezét a hangszeréről, amikor a festő ecsetje még épp csak közelít a vászonhoz. Csillogó szemek, beszédes gesztusok, szinte megmosolyogtató ihletettség az arcokon. Így csak az tudja „elkapni a pillanatot”, aki türelmesen vár rá, és aki előtt a modell megnyílik. Aki jó ismerős, szinte barát.

A hatvan kép most kerül először közönség elé. A fotós és Tóth Csaba heteken át válogatták az archívumban megbúvó képeket, vizsgálva, melyik hordoz üzenetet, melyik közvetíti az illetőről a leghitelesebb információt. A fotózás szolgálat, felelősség, hogy az utókor milyen képről ismer majd egy költőt, egy művészt. A fotók mind fekete-fehérek. Bár színesben készültek, alkotójuk törölte a színinformációt. Azt vallja, így hitelesebb, a színek sokszor jelentéktelen dolgokat tesznek harsánnyá a képen.

– Mindig végigültem az eseményeket, nem a fotózás kedvéért mentem oda, csak közben fotóztam is – mondja Garas Kálmán, és elköszön. Hét órára koncertre várják.