Szombathely

2015.11.22. 15:05

30 év után újra megjelent németül a szombathelyi Kányák: Holdosi-reneszánsz Innsbruckból, Takács Dóra előadásában

Szombathely – Dr. Takács Dóra a Kányák című Holdosi József-regény vadonatúj német nyelvű kiadásának – egyértelműen és kiemelkedően pozitív - fogadtatásáról beszélt a „Romák, cigányok a tudomány és a művészetek terében” megrendezett BDK-konferencián. Tíz éve halt meg Szombathelyen Holdosi József, itt az ideje az életmű újragondolásának.

Ölbei Lívia

Holdosi Józsefről természetesen mások is szót ejtettek; főleg, hogy ez a konferencia egy leendő Holdosi-sorozat bevezetőjének, megalapozójának is tekinthető. „Holdosi József Kányák című regénye az egyik legfontosabb kötet az éjjeliszekrényemen. Holdosi – vagy a szintén vasi festőművész, Ferkovics József – nem azonosult semmiféle képzelt alávetettséggel, mindketten bátran beléptek a hegemón térbe”, mondta Junghaus Tímea művészettörténész a BDK-ban előadása személyes hangvételű zárásaként. (Az MTA művészettörténeti Intézetének tudományos munkatársa egyébként a roma kortárs képzőművészetre, abban is Omara pályájára koncentrált; azt az utat is fölvázolva, amelynek során az eleinte „naiv festőként” elkönyvelt Omara a kortárs kánon jegyzett részévé vált.)

Ha kölcsönvesszük Junghaus Tímea fordulatát, miszerint Holdosi József a Kányákkal „bátran belépett a hegemón térbe”, rögtön a megállapítás mellé helyezhetjük a személyes Holdosi-vallomást: „Huszonöt évesen fejeztem be ezt a regényt, írtam meg családom sorsát, magamét. Hiába menekültem, futottam el, önmagukat követelték bennem, s én odaadtam magamat nekik, a Kányáknak.” Az 1978-ban megjelent Kányák – mint többgenerációs családregény, amelyben egymás ölelésében létezik a reális és a mitologikus valóság – a következő évben rögtön megkapta a Művészeti Alaptól a legjobb elsőkönyveseknek járó díjat. De a „hegemón térben” mégsem volt olyan egyszerű a létezés: Holdosi József életműve mindezidáig a periférián létezik.

Dr. Takács Dóra a konferencián, kezében a Holdosi-regény új, német nyelvű kiadása: Kányák helyett A koronás kígyó – a cigányok utcájában (Fotó: Szendi Péter)

A cigányok utcája

Dr. Takács Dóra PhD., főiskolai docens, tanszéki koordinátor (NymE SEK germanisztika tanszék) mindenekelőtt hangsúlyozta: ő maga irodalomtudósként nem foglalkozik romológiával, Holdosi Józsefhez és a Kányákhoz is a német nyelv által érkezett meg. De a személyes kötődés működik: Dóra – bár ezen a konferencián erről nem esett szó - szintén Holdosi-tanítvány volt a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnáziumban. Nyilván nem véletlen, hogy neki köszönhetően értesülhettünk a németül újra megjelent Kányák sikeréről. Nemrégiben pedig a szombathelyi német tanszék vendége volt az új német nyelvű kiadás előszavának szerzője, a roma irodalom elismert osztrák szakértője is.) Dr. Takács Dóra onnan indított a konferencián, hogy a Kányák elsőként 1984-ben jelent meg németül Kelet-Berlinben, a Verlag Neues Leben nevű kiadó gondozásában, A cigányok utcája címmel, 10 ezer példányban. A kiadó akkoriban elsősorban ifjúsági irodalommal foglalkozott, itt jelentek meg például Karl May összes művei, aztán az egyik legjelentősebb szépirodalmi kiadóvá vált. A Kányákat dr. Peter Scharfe fordította németre. Takács Dóra személyesen tőle tudja, hogy gyermekgyógyászként, mondhatni az érdeklődés szenvedélyétől hajtva vált műfordítóvá. Scharfe a gimnáziumban tanult ógörögöt, latint és oroszt, aztán az orvosi egyetem elvégzése után elhatározta, hogy még egy nyelvet elsajátít. Valójában az olasz érdekelte volna nagyon, de kelet-németországi állampolgárként nem sok esélye volt eljutni nyugatra. Ő pedig olyan nyelvet akart tanulni, amellyel ott ismerkedhet meg, ahol beszélik. És mert Magyarországot akkoriban nyitott országként tartották számon a keleti blokkban – Scharfe meg is fordult itt és jó benyomásokat szerzett, plusz Kelet-Berlinben beszerezhetetlen nyugat-német írók könyveit –, a magyarra esett a választása. Autodidakta módon látott neki, saját bevallása szerint munkába menet-munkából jövet, a villamoson tanult meg magyarul. Fordított Csukás Istvánt, Somlyó Györgyöt, Görgey Gábort. A Kányákat első körben, 1980-ban azért kapta meg a kiadótól, hogy mondjon róla véleményt. Scharfe nagyra értékelte a regényt, de a felkérés a fordításra csak két évvel később érkezett meg. Viszont két év múlva, 1984-ben meg is jelent németül a Holdosi-regény – amelynek ezen kívül gyakorlatilag nincs nemzetközi recepciója.

Mi az idegen, mi a saját?

A jelenkori osztrák-német „Holdosi-reneszánsz” mozgatója dr. Beate Eder-Jordan, az Innsbrucki Egyetem professzora, aki már a diplomamunkáját kilenc európai roma szerző – köztük volt Holdosi József és Lakatos Menyhért – munkáinak összehasonlító elemzéséből írta. A fő szempontja az volt, hogy a kiválasztott prózákban hogyan jelenik meg az „idegen” és a „saját”, a többségi és a kisebbségi társadalom viszonya. Már akkor azt a tanulságot vonta le, hogy „Holdosi más, mint a többi”. Egyrészt azért, mert senki más nem váltotta belső monológra a történetmesélést, másrészt azért, mert a Holdosi-próza nem hárította a felelősséget kizárólag a többségi társadalomra a romák sorsáért. Dr. Beate Edel-Jordan személyesen is találkozott Holdosi Józseffel, egy 1994-es rádióinterjú néhány percét a konferencián is meghallgathattuk, Holdosi József özvegyének jelenlétében és engedélyével.

Koronázott kígyó

Ilyen előzmények után jelent meg 2014-ben, az Innsbruck University Press gondozásában, Bari Károly rajzaival a Holdosi-regény ismét. A kötet borítóján Bari Károly Tollgyűjtő cigányok című munkája látható. Peter Scharfe eredeti fordítása néhány kisebb módosítástól eltekintve nem változott; az apróbb változtatásokra is a „német-osztrák reláció” okán volt szükség. Nagyon megváltozott viszont a regény német címe: A cigányok utcája helyett A koronás kígyó címmel veheti most kézbe az olvasó. Bár a kritika szerint az első német címváltozat erősebb volt, a fordító nem bánja a beavatkozást, hiszen ő maga 1982-ből őriz olyan Holdosi-levelet, amelyből kiderül, hogy a „koronázott kígyó” milyen fontos szimbóluma a Kányáknak. Holdosi egyébként arról is beszámolt német fordítójának, hogy a regény „minden szereplője több valós személyből állt össze, ő pedig minden szereplőjében benne van”.

Ha megismerné a világ

A Holdosi-regény 2014 augusztusában jelent meg németül újra, ezúttal Innsbruckban, azóta háromszor kellett újranyomni. Bár ez is mindössze körülbelül ezer példányt jelent, a siker megkérdőjelezhetetlen. Arról nem beszélve, hogy a kritikai visszhang egyértelműen pozitív: tekintélyes lapok nagy terjedelmet szentelnek a szombathelyi szerzőnek. A német nyelvű kritikákat természetesen Takács Dóra gyűjtötte össze, saját fordításában idézett is néhányat. Van kritikus, aki azt írta a Kányákról (A koronás kígyóról), hogy „nagyon jó volna Holdosi szívből jövő, empatikus prózáját az egész világgal megismertetni”. Első lépésként Magyarországgal se ártana.

Címkék#Szombathely

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!