A Kámoni Arborétum, az utcák, a parkok fái ma is méltóképpen őrzik a Saághy család hagyatékát

Az alapítóra már csak pár régi fénykép, a városban és az arborétumban ültetett fák, valamint a róla elnevezett utca emlékeztet. A Saághyak hagyatéka monumentális, ám pénzben nem kifejezhető, csak azok érthetik meg igazán, akik tesznek egy sétát az arborétumban. Méltatlanul elfeledett, pedig Magyarországon kevés olyan város található, ahol a település közepén ilyen csodálatos zöld sziget él.

Idén éppen 150 éve, hogy megszületett dr. Saághy István, a Kámoni Arborétum létrehozója – tudjuk meg Németh Gábor arborétumvezetőtől, aki kalauzol minket a növénykertben. Hozzáteszi: a 19. század második felében divattá vált a különleges, egzotikus növények telepítése a nemesi, illetve a tehetősebb családok között. A Vas megyében megmaradt körülbelül harminc kert közül kiemelkedik a Kámoni Arborétum. A területét 1642 óta a Saághy család birtokolta. Az első díszfákat Sághy Mihály telepítette az 1860-as években. Sághy Mihály - mint lelkes méhész - mézelő növényeket ültetett a kastélya köré, az egzóták telepítésével valószínűleg csak az akkori divatot követte. A kert bővítésének korai halála vetett véget. Fák iránti szeretetét és munkakedvét azonban továbbhagyományozta fiára, Saághy Istvánra, aki az 1890-es évek elejétől folytatta az egzotikus növények meghonosítását.

– Saághy István 1865. szeptember 26-án született Kámonban – tér vissza a kezdetekhez a vezető. – A szombathelyi premontrei gimnáziumban érettségizett. 1887-ben a Budapesti Tudományegyetem jogi karán államtudományokból doktorált, majd visszatért Kámonba. 1891-ben feleségül vette Eörssy Irént, akitől négy gyermeke született. Egy gyermeke fiatalon még Magyarországon meghalt, a másik három Amerikába költözött. Sajnos a család ezen ágát senki nem vitte tovább, a gyerekeknek nem született utóduk. Édesapja tevékenységét folytatva a Kámoni Arborétum telepítését dr. Saághy István kezdte meg 1891-ben az Öreg-tó és a Gyönygyös-patak közötti körülbelül négyhektáros területen. Az első területrész betelepítése a századfordulóra be is fejeződött. A kor szokásának megfelelően számos egzótát, idegen földrészről származó fásszárúakat, főleg fenyőféléket telepített. Így hozta létre gyűjteményes kertjét.

Dr. Saághy István a kastély eredetileg négyhektáros parkját 1920-ra körülbelül hét hektárra bővítette. Kevés arborétum dicsekedhetett Európában ilyen fenyőgyűjteménnyel. Köszönhető ez annak is, hogy Saághy beutazta Európát, annak jelentősebb arborétumait és faiskoláit, útjairól gyakran tért vissza növényekkel. Nem a nagy fajtaszámra törekedett, hanem inkább a ritkán előfordulókat szerezte.

– Állandó kertésze nem volt, a növényeket maga szerezte, nevelte, vetette, oltotta, dugványozta az üvegházban és a csemetekertjében – fűzi hozzá Németh Gábor. – Említést érdemel liliomfa gyűjteménye, mely már 1920-ban 16 fajból állt. Kedvencei voltak még a lomblevelű örökzöldek, ezek között is elsősorban a rododendronok. Érdekelték az egzotikus gyümölcsöket termő fafajok is. Dr. Saághy István nem az arborétum tájkertészeti tökéletességére, hanem a dendrológiai gyűjteménye gazdagságára helyezte a hangsúlyt. A ritka, egzotikus lombos és tűlevelű fákkal és cserjékkel honosítási kísérleteket végzett. Megérezte a keleti egzóták meghonosításában rejlő nagy lehetőségeket. Nemesítési tevékenységének csúcsteljesítménye, hogy 1917-ben, a világon elsőként keresztezett két külön földrészről származó fenyőt, mely a Saághy luc nevet kapta.Barátság kötötte Ambrózy Istvánhoz, aki leírta az arborétumban, az 1928-as, 1929-es télen keletkezett károkat. Ambrózy 1931-ben már 260 fenyőt és 600 lombos fafajt sorolt fel. A háborús években az arborétum teljesen elgyomosodott, a vízinövények tönkrementek, mert a tó kiszáradt, az üvegházakat lerombolták. A csemetekertet a katonaság parkírozó helynek használta. A becslések alapján az összes növényanyag fele esett áldozatul a háborús éveknek, az arborétum mégis fennmaradt. Ambrózy szavait idézve még ekkor is: „Kámon Magyarország leggazdagabb dendrológiai kincsestára”.

Az arborétumban sétálva ma is gyönyörködhetünk a körülbelül 300 fajtából és 3 ezer darabból álló rododendron, a több mint száz fajtát számláló liliomfa vagy a hasonlóan gazdag japánjuhar gyűjteményekben. Egyedülállóak hazánkban a törpe örökzöldek és a hazai nemesítők fajtáinak gyűjteményei és az úgynevezett dendrokolor sziklakert vagy a rododendronos tó. Ahogy sétálunk, úgy jönnek elő a történetek Saághyról. A család az 1930-as évekre elszegényedett, de az alapító nagylelkűségét mutatja, hogy gondjai ellenére 1940-ben 820 négyszögöl területet ajándékozott gyűjteményes kertje szomszédságában lévő területéből Kámonnak, a temető megnagyobbítására. Utunk során találkozhatunk himalájai selyemfenyővel, az őskínai mamutfenyővel, amelyet korábban csak fosszíliákból ismertek. Azt hitték, hogy kihalt, ám 1946-ban találtak belőle több élő példányt is egy buddhista kolostorban. Az 1950-es évek elején hazánkban elsőként került a Kámoni Arborétumba belőle, ma is látható még. A növénykertben él a mézeskalács fa, melynek nem ez a hivatalos neve, ám lehullott lombja mézeskalács illatot áraszt. Itt áll a 120 éves tulipánfa is, valamint azok a gyantás ciprusok, melyeknek a szóbeszéd szerint a szovjet katonák lelőtték a csúcsát. Az arborétum legidősebb fái a 220 éves kocsányos tölgyek. Személyes történet is fűződik hozzájuk. Saághy, amikor nagyon megszorult anyagilag, úgy döntött, hogy kivágatja a fákat, s pénzzé teszi. A vágás előtti éjszakát a fák tövénél töltötte, s reggelre úgy döntött, hogy inkább a nélkülözést választja, de a fákat nem vágatja ki. 1940-ben súlyosan megbetegedett, nehezen épült fel. Anyagi helyzete, a háború, valamint betegsége és az, hogy nem tudott úgy foglalkozni az arborétummal, ahogy szeretett volna, arra kényszerítették, hogy kövesse családját Ausztriába. 1945 márciusában hagyta el az országot és augusztus 1-jén Atterseeben elhunyt. Emlékét nemcsak az arborétum, hanem a város utcafái, fasorai, parkfái is őrzik. Ezek közül a belvárosból az arborétumba vezető Paragvári utca feketefenyő fasora ma már természetvédelmi oltalom alatt áll.

Az arborétum 2010-2011-es felújítása kapcsán végzett növényfelmérések során számos egyéb, valószínűleg Saághynak köszönhető fajtát találtak a szakemberek. A szombathelyi Kámoni Arborétum jelenleg a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központhoz tartozik, az Erdészeti Tudományos Intézet kezelésében van. Az arborétum kapcsán nemcsak az ő nevét emelhetnénk ki, hiszen sokan, nagyon sokat tettek és tesznek ma is azért, hogy ez a páratlan gyűjtemény fennmaradjon az utókor számára.