A Monarchia dallamaival búcsúztak az óévtől a szimfonikusok

Hosszú évek alatt Szombathelyen is kialakultak tradíciók. Megingathatatlan, szent törvények, melyet a legtöbben tudnak, betartanak, sőt szeretnek is. Tradíció a Savaria Történelmi Karneválon legalább egy pohár bort meginni a Borok utcájában, Márton napján libát enni, és az olimpia alatt tudni, hogy valamelyik atlétánk biztosan ott lesz a legjobbak között. E szent tradíciókat vesszük számba a Savaria Szimfonikus Zenekar szilveszteri hangversenyén is, mely több évtizedes múltra tekint vissza, és évek óta hetekkel az előadások előtt lehetetlen rá  jegyet váltani. A szombathelyi kultúraszeretők ugyanis fontosnak érzik, hogy karácsony és szilveszter között belépjenek a Bartók Terembe, hogy aztán elkalandozzanak az operettek és keringők világában. A Mérei Tamás vezette csapat pedig mára pontosan kikísérletezte a receptet: könnyed, ismert művek, sztárműsorvezető, pezsgő a szünetben és persze a szimfonikusok hihetetlen profizmusa, melyet még a karácsonyi szaloncukor és bejglitömeg sem nehezít meg.

A 2014-es évet záró gálahangversenyt a Monarchia jegyében rendezték meg, kifejezetten osztrák és magyar zeneszerzők, elsősorban Lehár Ferenc, Kálmán Imre és Johann Strauss műveiből szemezgettek. A házigazda ezúttal Tatár Csilla volt, ő nemsokára könnyedebb műfajú DAL-okat (igen, így nagybetűvel) fog konferálni, ám itt Szombathelyen is megállta a helyét. Nyitányként Lehár Ferenc Arany-ezüst keringője csendült fel, Szennai Kálmán vezényelte a zenekart, aki igencsak jó érzékkel tartotta össze egész este az együttest. Az est folyamán a walzer koronázatlan királyának nevezett Strausstól Wittinger Getrúd énekelte el a Csárdást a Denevér című műből, majd következett a híres Pizzicato polka. A Cigánybáróból Nyári Zoltán, a Magyar Állami Operaház magánénekese adott elő részleteket. A két énekes aztán közösen is a színpadra állt, Lehár Ferenctől a Vágyom egy nő után és a Minden vágyam óriási sikert aratott, megmozgatta a Bartók Terem közönségét. A Monarchia és a jókedv hangulata átitatta és felébresztette azokat is, akik kicsit talán elfáradtak az ünnepek idején. Zárásként nem maradhatott ki a híres Kék Duna keringő sem, hiszen ez is egyfajta tradíció.