A nagy szombathelyi pizzateszt: az árat és az ízeket versenyeztettük

Öt szombathelyi pizzériát teszteltünk a Vas Népe szerkesztőségében: szempontrendszerünk mindent tartalmazott, ami egy jó házhoz szállított pizzától elvárható. Mértük a rendeléstől számított eltelt időt. Néztük az árat, a tészta vastagságát és ízét, a szósz, a sonka, és a sajt mennyiségét és ízét, a pizza hőmérsékletét, és hogy mennyire van túlsütve a pizza vagy éppen mennyire nyers. Sőt még a méretét is lehetett pontozni, de ez aztán feleslegesnek bizonyult, mert minden általunk vizsgált pizza hozta a standard 32 centit.

Így végül 12 szempontunk maradt, amelyeket egytől tízig lehetett pontozni. Elmondható, hogy mindegyik pizzánál ettünk már életünkben jobbat, de rosszabbat is. Valamint bebizonyosodott, hiába teremtünk laboratóriumi körülményeket az azonos feltételeknek, nemhogy két pizza, de két azonos pizzadobozt sem kaptunk. Sőt a Carmela Vitale által 1985-ben levédetett, a városi legenda szerint dollármilliókat hozó háromlábú műanyag sem volt mindegyik dobozban, pedig tudvalevő, hogy ez a kis valami hivatott megakadályozni, hogy a pizzát a doboz tetejéről kelljen lekapargatni. A két „renitens” pizzéria mentségére legyen mondva, nem tapadt a feltét a kartonhoz.

Fotó: Kelemen Attila

Az öt pizzériát a lehető leggyorsabban, jó barátunk Google úr segítségével választottuk ki. Áldozataink így végül az A club, a Metro, a Görög, A Ciao Amico, és a Bingo pizzériák lettek. Ahhoz, hogy azonos feltételekkel indulhassanak a pizzák a versenyben, mindenhol ugyanazt kértünk. Kisebb szerkesztőségi csörte után a sonkás-sajtosra esett a választás. Úgy véltük elég alap pizza ahhoz, hogy a minőséget kiérezzük és a hús vagy fűszerdömping ne csalja meg pizzatesztelésre termett ízlelőbimbóinkat. Minden pizzák klasszikusától a Margherita rendelésétől viszont valami ősi belső berzenkedés vissza tartott minket.

Fotó: Kelemen Attila

Egyeztettük óráinkat és pontosan 12.36-kor egyszerre hívtuk fel az éttermeket, aztán vártuk, hogy mi történik. Jó ideig persze semmi nem történt. Eleinte tartottunk is a házibulik hangulatát oly gyakran tönkre vágó futárkésésektől, de kellemesen csalódtunk, egy órán belül mindegyik pizza megérkezett. A gyorsasági versenyt vitán felül a Görög pizzéria nyerte: 13.10-kor már lehetett is majszolni a meleg tésztát, de attól azért nem kellett tartanunk, hogy elégeti a szánkat. Az árversenyben már nem tudott ilyen jó mutatókkal szolgálni. Az 1330 forintos árhoz ráadásul kétszázötven forintos kiszállítási ár is társult, ezzel a leggyorsabbnak bizonyuló pizza egyben a legdrágább is volt. Tíz perccel később a Ciao Amico 1510 forintos pizzáját is lehetett már enni, itt azonban egy kis melegítésre is szükség volt, mivel hozzánk már langyosan érkezett a teszt második legdrágább indulója. Harmadikként 13.25-kor, az A club pizzája érkezett forrón. Meglepően keveset, 990 forintot fizettünk érte, ami az árversenyben a második helyre juttatta. Két perccel később a Bingo futárja érkezett forró pizzával, hogy 1140 forintért a harmadik legkedvezőbb helyet megszerezze. Utolsóként a Metro langyos fogása érkezett meg fél kettő után egy perccel, de csak azért, hogy elfoglalhassa a 890 forintért járó, legolcsóbb terméket megillető első helyet.

Fotó: Kelemen Attila

Tesztünkből az derült ki, hogy a legdrágább a leggyorsabb, és a legolcsóbb a leglassúbb. Persze ennél mi sokkal megengedőbbek vagyunk, hiszen a kiérkezés függ a távolságtól, a futár és a konyha leterheltségétől, a forgalomtól és még attól is, hogy milyen kemencében sül az a pizza. A messzemenő következtetések levonogatása helyett rávetettük magunkat az ételre, hogy végre az döntsön a sorrendről, ami igazán fontos: az íz. Hogy elkerüljük a 12 szempont 6 tesztelő által generált 72 adatának a részletes ismertetéséből önkéntelenül fakadó számoktól hemzsegő betűlevest, kizárólag az eredmények esszenciáját adjuk közre. Így azt találtuk, hogy szószban a Ciao Amico és a Metro pizzája voltak a legerősebb, olyannyira, hogy sokaknál ez már hibapontként jelentkezett, mivel a szósz elvette az ízt minden mástól. A minden más, vagyis a sonka és sajt mennyiségével nem volt különösebb gond, a felső harmadban végzett mindkettő. Érdekes, hogy a két pizzában több hasonlóságot is felfedeztünk. Mindegyik el volt égetve, ennél a két pizzánál nem volt meg a kis műanyag doboztámasztó, valamint számunkra érthetetlen módon a sajt a sonka alá került. Szerkesztőségi szakértőnk szerint a két pizza kemencében sülhetett, bár a sajt és sonka helycseréjét ez nem magyarázza. Az A club szószban kevésnek bizonyult, a Bingo úgyszintén, a Görög sokaknál elvitte az első helyet, bár volt, akinek az összhatás kicsit sós volt.

A sajtmennyiség tekintetében a Görög pizzája verte a mezőnyt, de ez a kérdés a többi esetében is rendben volt. A sonkák mennyiségi és minőségi mutatója szempontjából nagyjából kiegyenlített volt a mezőny, és a tészta vastagsága sem mutatott hatalmas eltéréseket. Fűszerezés tekintetében egyértelműen az A club pizzája kapta az aranyat. Ha mindenáron le akarnánk vonni a végső következtetést, akkor nincs nyertes. Mindegyik pizza másban erősebb, mint a másik, ha pizzázós napot tartunk, bátran hívhatjuk bármelyiküket. Nem beszélve arról, hogy még vagy egy tucat lehetőségünk van a városban, ha pizzát szeretnénk rendelni.