Utazástörténeti konferencia a levéltári napon

A császárkori rómától a 20. századig nyitottak ablakokat a múltba az előadók, az érdeklődő népes közönség sokszor érezhette a párhuzamokat az egykori és a mai élet között. Minden korban úgy volt, hogy a települések életét alapvetően meghatározta, milyenek a közelekedés, a szállítás, tehát a kereskedelem lehetőségei a területén.

Melega Miklós levéltáros a várost építő vasútról tartott előadást (Fotó: Horváth Csaba)

Tilcsik György, a levéltár igazgatója „(H)arccal a vasút felé” címmel tartott előadást, a vasút előtti időkből kiragadva a szombathelyi személyszállító vállalkozók konfliktusait a soproni és a kőszegi bérkocsis céhek tagjaival az 1840-es években. Amint megtudtuk, az utazók már akkor is panaszkodtak a közlekedés lassúságára és bizonytalanságára, az utak minőségére. A 18. század közepétől a 19. század közepéig a fő közlekedési eszköz a postakocsi és a gyorspostajárat volt. Nagy szerep jutott a „gyors parasztoknak”, akik falusi fuvarozókként szekérrel juttaták célba az utazót. A bérkocsisok – pestiek, pozsonyiak, kőszegiek – céhekbe tömörülve dolgoztak. Ha konfliktus volt, a céhek tagjainak javára dőlt el a vita, így a szombathelyi fuvarozók (akiknek nem volt céhük) a vasút előtti időben alul maradtak. Akkor tárult fel előttük új, jó lehetőség, mikor megnyílt a Bécsújhely–Sopron vasútvonal (1847), onnantól Sopron és Szombathely között ők fuvarozták az utasokat.

A vasút megjelenése utáni korszakról Melega Miklós beszélt, kifejtve azt a kétirányú kölcsönhatást, hogy építette a várost a vasút, és mi mindent tett a város azért, hogy itt vasút legyen. A város legrégebbi ipari központja, a járműjavító, a szövőgyár, a gázgyár, de még a villamos sem lett volna lehetséges a szállítás új eszköze nélkül.

A konferencia további előadói voltak: Tóth Endre, Kiss Gábor, Feiszt György, Dominkovits Péter, Mayer László, Kalocsai Péter, Czirók Zoltán, Gyarmati György és Söptei Imre.