Belevetettük magunkat a szombathelyi éjszakába - öt elképesztő sztorival jöttünk vissza

Az este Szombathelyen viszonylag korán, már kilenc óra fele elkezdődik. Az egyik belvárosi, hosszú nyitva tartásáról és olcsó söréről híres kocsmába betérve hangos nevetés és mérhetetlen jókedv fogadott: leültem az egyik kisebb társasághoz, hogy meghallgassam, mi lehet ennek az oka. Az egyik srác Ádám, akit valamiért mindenki csak Daninak szólított, éppen egy történetet mesélt az előző éjszakáról. A történet főszereplője öt ember, akik egy tízperces utat a kocsma közeli pizzériába három óra alatt tett meg, mivel az egyik ifjú titán a kellő alkoholmennyiség után úgy gondolta, hogy ő egy felfedező, és megkeresi a legrövidebb utat a pizzériához. Persze a többiek nem kevésbé ittasan megpróbálták magát a fiatalembert megkeresni, végül nem találták, így elindultak vissza a pizzériába. A legnagyobb megdöbbenésükre a srác ott aludt az étterem lépcsőin. Felkeltették, majd bementek, mikor viszont kihozták a rendelésüket, a srác ráordított a pincérnőre ,, ki bír 8 szelet pizzát megenni, vágjad 4-be”.

Ugyan ezen társaság tagja volt Dávid is, aki arról híres, hogy mindenre van egy fárasztó szóvicce, szinte lehetetlen lelőni, ha éppen nem az üveg száját csókolgatja, védhetetlen szóviccek egész tárházát zúdítja az emberre, nem túlzás azt mondani, hogy ő ennek a társaságnak a motorja.

(fotó: Németh Richárd)

Utam következő állomása egy szintén Szombathely belső részén található rockkocsma volt. Belépve megpillantottam egy úriembert a billiárdasztalnál, aki tetőtől talpig öltönyben parádézott. Odamentem, hogy megkérdezzem mire fel ez a nagy flanc, azt felelte, hogy ő mindig így indul el mulatni, mivel ebben így a legjobban magát, és szinte szorong, ha szombat esténként nem bújhat öltönybe.

A biliárdasztal mellet elég sok történet elhangzott, ám a legkülönösebb történet egy kanadai férfié volt, aki egy részeg ötlettől vezérelve Magyarországra repült, elkeveredett a Keletibe, onnan pedig felszállt az első vonatra, ami épp Szombathelyre tartott, majd másnap az éppen arra járó fiataloktól kéregetett cigit. Ki tudja, igaz volt-e.

(fotó: Németh Richárd)

Már másnap hajnal volt, amikor betértem egy külvárosi pub-ba, ahol egy történet tartotta lázban az ott mulatókat. Állítólag néhány héttel ezelőtt egy házibuliban egy srác vett magának egy üveg gint, ami az este folyamán eltűnt. Mindez nem tartotta vissza az illetőt attól, hogy Sherlock Holmes-szá igya magát és elkezdjen nyomozni e fontos ügyben. Kihallgatta az embereket, próbálta értelmezni a nyomokat, majd az este végén a nyomozás sikertelenségének, következtében úgy döntött bánatát italba folytja, majd az este végén lefeküdt a kuka mellé, és elaludt.

Az este vége felé belefutottam egy valódi őrültbe. Ő azt mondta, hogy szinte minden este a kocsmákat járja, és mindig olyan állapotba kerül, hogy soha nem emlékszik az előző napjára. Eléggé ittas állapotban volt már ahhoz is, hogy elmondja, két hónapot töltött a pszichiátrián emiatt. Rettentően gyorsan beszélt, és mozgott, ennél gyorsabban már csak a poharat tudta kiüríteni.