Dr. Hámori Károly visszaemlékezése - Szegedi szikra gyújtotta lángra a népfelkelést

Dr. Hámori Károly a szegedi MEFESZ (1956), majd az emigrációban a brüsszeli Corvina Kör egyik alapítója, a szegedi és pesti események szemtanúja. Az esten azt idézte fel, miként gyűjtotta lángra a szegedi szikra a spontán népfelkelést.

Nyolc gyermekes családba született Hámori Károly 1937-ben, az édesapja orvos volt, az édesanyját „nagyasszonynak" tartották, mint mondta, „sokáig sütkéreztek a szeretetében".

1949-ben, mikor kezdődött a kommunista diktatúra, az édesapját le akarták csukatni. A családot Fegyvernekről Túrkevére száműzték. A fegyverneki emberek pedig azt a véleményt formálták meg: „Nem kell nekünk Rákosi, Jöjjön vissza Hámori!"

Hámori Károly az édesapja pályáját folytatta, a szegedi orvosi egyetemre ment 1955-ben. Itt érte el az 56-os felkelés. Lelkes barátaival újra életre hívták a Magyar Egyetemisták és Főiskolai Egyesületek Szövetségét (MEFESZ), amely egy autonóm szervezet volt.

Cholnoky Péter professzor, dr. Hámori Károly és dr. Tímár Péter a Honderű Közéleti Kaszinó estjén. Fotó: Merklin Tímea

„Ruszkik haza!"

- Engem az zavar, hogy forradalomnak mondják az '56-os októberi eseményeket, holott a forradalom szónak negatív tartalma van - gondoljunk csak a korábbi forradalmak következményeire, valamennyit diktatúra követte -, miközben '56 egy spontán népfelkelés volt, a legnemesebb fajtából. Nem október 22-23-án kezdődött, hanem korábban, vidéken a kis lángok hamarabb fellobbantak. Szegeden a joghallgatók kezdtek el szervezkedni, az első nagygyűlés október 16-án volt - mesélte dr: Hámori Károly. -  Kétezer diák gyűlt össze. Megpróbáltuk a követeléseinket pontokba foglalni, köztük azt, hogy töröljék el az oroszt, töröljék el a marxizmust. Mindig volt egy kis csönd, amíg az egyik után a másik szónok kiért a tömeg elé. Az egyik ilyen csöndbe egyszer csak valaki beleüvöltött: „Ruszkik haza!" Ez 1956. október 16-án történt.

A szegedi egyetemisták más városokba is elutaztak a pontjaikkal, a gyülekezés másutt is zajlott. A budapesti műegyetemisták 14 pontja így kezdődik: „Csatlakozunk a szegedi egyetemisták felhívásához". Hámori Károly először Miskolcra, majd Budapestre utazott a barátjával, felcserként dolgozott a kritikus napokban, szereztek egy Csepel teherautót, tettek rá egy fehér zászlót, azzal szállították a sebesülteket a kórházba. Az „egyet akarás" érzését egyebek közt egy Kósa Ferenc filmrészlettel is megfestette.

„Elhoztuk a falu vérét"

- Van a filmben egy gyönyörű jelenet, amikor egy paraszt bácsi behajt a szekerével a kórház udvarába, egy hordót hoz, és a főorvost kéri, jön. - Doktor úr, mi is szeretnénk részt venni a forradalomban, tudjuk, hogy sok vérre van szükség, hoztunk, itt van a hordóban. Elhoztuk a falu vérét. Összecsapja a kezét az orvos, hogy „dehát..." - Ácsi, mondja a paraszt bácsi, mi erre is gondoltunk: kikéneztük előtte a hordót...

Petró András, dr. Cholnoky Péter és dr. Hámori Károly. Fotó: Merklin Tímea

Menni kellett

Hámori Károly 1956. december 27-én visszament Szegedre, a kollégiumban a portán rászóltak, hogy tűnjön el, mert bent az ávósok most tartóztatják le a társait.

Szervezkedésükért akkor 5 év járt. A távozás mellett döntött. Januártól júniusig Jugoszláviában volt, végig tartani kellett attól, hogy visszaadják Magyarországnak. Aztán Belgiumba ment, ahol elvégezte tanulmányait. Később csendesebb és eredményesebb mesterséget keresendő átnyergelt a fogorvosira.

A szeretet nyelvén

- Sokáig az volt a rémálmom, hogy itthon vagyok Magyarországon, mint egy börtönben, és nem tudok kimenni. Ez a rémálom 1966-ban tűnt el, mikor először hazajöhettem - mesélte. A 70-es években megházasodott. Ekkor született Júlia leánya, kinek anyja német, de ő maga tökéletesen beszéli Arany János nyelvét. Az emigráns magyarok identitásának megőrzéséről az a véleménye, hogy attól függ, ki hogyan áll hozzá. Ő több nyelvet is megtanult, de sosem törte a magyart, a gyermekéhez és az unokájához mindig is magyarul beszélt, beszél. Mert „gyermekeinkkel a szeretet nyelvén tudunk legjobban beszélni, és ez az anyanyelv."

Hámory Károly Ivánkay Judittal együtt szervezte meg a brüsszeli Corvina Kör-t. A hosszú évek során sok hírességet üdvözülhettek szónokként: László Gyulát, Gosztonyi Pétert, Fejtő Ferencet, Király Bélát, Határ Győzőt, Thinsz Gézát többek között. A Magyarországról kimenő magyaroknak sokáig jó volt a „renoméja" - „ '56 visszfényében fürödtek". Ez ma már nincs...

Hámori Károly fél évvel ezelőtt úgy döntött, hazajön Magyarországra, a Szombathely melletti Sében lakik, ahol egyik kedves húga is. A lánya Brüsszelben maradt, ami ma már „nem távolság", itt viszont gyakrabban láthatja a testvéreit.

- Régóta fontolgattam a hazaköltözést. Nem annyira honvágyam volt, mint inkább családvágyam. Ez hozott vissza. A családomban a pénznek nem volt értéke, csak a szeretet számított. Mégis: kint a gazdagok közt szegény voltam, itthon a szegényekhez képest egy kicsit gazdagabb vagyok. Ez is számít. Öt perc alatt újra gyökeret vertem itt.