Elmosódnak egyre inkább a határok - Ma már csak nagyon kevesen használják az egykori, őrségi nyelvjárást

A Magyar Nyelvjáráskutatók hatodik Szombathelyi Konferenciáját Vizi E. Szilveszter, Széchenyi-nagydíjas akadémikus nyitotta meg, aki egyben a rendezvény fővédnöke is volt. A hivatalos megnyitó után a plenáris előadások következtek, majd több napon keresztül, több szekcióban értekeztek a szakemberek.

Az előadások között helyett kapott a megye egyik kiemelt területe, az Őrség is. Teperics József, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusz hallgatója Az őrségi és hetési nyelvjárás újragyűjtése felé - módszertani kérdések és előzetes adatok címmel tartott kiselőadást. Elmondta, hogy idén tavasszal, az egyetem támogatásával gyűjtést szerveztek a területen, ennek a kiértékelése azonban még folyamatban van. Hangsúlyozta, hogy kevés szakirodalom áll rendelkezésre ebben a témában, leginkább Végh József az 1959-ben kiadott nyelvatlaszára támaszkodhatott. Azóta ugyanis az Őrség és a Hetés vidékén nem készült új, összetett nyelvjárási gyűjtés. Pedig gyökeres és gyors társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális változások zajlottak és zajlanak most is. Az akkori gyűjtés idején még megvolt a hagyományos paraszti gazdálkodás, ez utóbbi a mai napra szinte el is tűnt a mindennapokból, ez is befolyásolja a nyelv változását. Szerinte nagyon fontos, hogy a nyelvi változásokat újból felmérjék, időszerű lenne feltérképezni az aktuális helyzetet. Ő és a csapata ezt próbálta megtenni, méghozzá úgy, hogy három generációt szólaltattak meg. A húszas éveikben járó fiatalokat, a negyvenes középkorosztályt és a hatvan év felettieket kérdezték a témában.

Teperics József Az őrségi és hetési nyelvjárás újragyűjtése felé módszertani kérdések és előzetes adatok címmel tartott kiselőadást. Fotó: Unger Tamás

Öt őrségi településen járt a 21 tagú kutatócsoport, felmérték Rábagyarmat, Nagyrákos, Őriszentpéter, Őrimagyarósd és Szőce nyelvjárását. A szekcióvezető Vörös Ottónak voltak észrevételei, mivel az érintett települések közül több nem tartozik a történelmi Őrséghez. Ilyen például Szőce és Rábagyarmat. Hangsúlyozta, hogy egy időben vonzó volt őrséginek lenni, ezért több település is odatartozónak vallotta magát. Ám az ősök hagyatékát csak néhányan tudhatják magukénak a mai napig. Szőcével kapcsolatban felvetette, hogy Hegyhátsál mellett található, és oda tudnivalóan a munka miatt sok németajkú települt be, ez bizonyítottan hatott az ott élők nyelvhasználatára is. Hiszen a két településen élők neveiben a mai napig látszik a német szavak használata.

A gyűjtés során a fiatalok kérdőíveket használtak, kíváncsiak voltak az egyes és többes szám használataira, a hangtani alakokra és kiejtésre is.

Az előadásban kevés konkrét példát hallhattunk, mivel a kiértékelés még folyamatban van, de mi utánajártunk az őrségi nyelvhasználat egykori különlegességeinek. A nyugat-dunántúli nyelvjárási régió egészét jellemző nyelvjárási jelenségek, például az l-ezés, vagyis hel a hely helyett vagy az illen az ilyen helyett. A köznyelvi ó, ő, é hangok helyén jelentkező uo, üö, ié típusú kettőshangzók, például juo (jó), sziép (szép), züöd (zöld), vagy a rövid tendencia: u, ü, i az ú, ű, í helyén (kut, viz, füz) jól megőrződtek az Őrségben. Előfordul még a tájon, hogy például az eső helyett esü , a kávé helyett kávi szót használnak. A területek különleges nyelvjárási jelenségei még napjainkban is élnek, elsősorban az idősek nyelvhasználatában, illetve családi/baráti beszédhelyzetekben. A köznyelvben már ritkán jelennek meg.