Fontos a nemzeti összetartozás erősítése - Surján László látogatása Szombathelyen

Surján László a június 4-ei Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából járt a vasi megyeszékhelyen. A Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnáziumban évek óta szokás, hogy ez alkalomból az összes osztályt megmozgató ünnepséget tartanak.

- Az a megtiszteltetés ért, hogy idén engem kértek fel ünnepi szónoknak – mondta Surján László. -  Nagy örömmel vettem a meghívást. Nemzedékek nőttek fel úgy, hogy nem volt ismeretük arról, hogy számos magyar él a világon nem magyar állampolgárként. Trianon kezdett kiesni generációk gondolkodásából és emlékezetéből. A magyar Országgyűlés kiemelte június 4-ét, a trianoni békeszerződés aláírásának napját a búslakodó vereségérzés, kétségbeesés, netán szomszédgyalázás világából, ezzel azt üzenve, hogy tegyük a Nemzeti Összetartozás Napjává. Ezen a napon tudatosuljon bennünk a szokottnál is jobban, hogy határ ide, határ oda, a magyar nemzet szélesebb körben lakik, mint a jelenlegi országhatár. A diákokat is megkértem, akinek van személyes ismerőse a határon túl, június 4-én vegye fel a telefont, írjon e-mailt vagy sms-t, és éreztesse ismerőseivel, hogy gondol rá is.

fotó: Vadas Krisztina

Surján Lászlóval ezután kicsit más vizekre eveztünk, arra voltunk kíváncsiak, hogy szerinte milyen Magyarország, a magyar kormány megítélése az Európai Parlamentben.

- Már két éve nem vagyok az Európai Parlament tagja, de amennyire én látom, erre a kérdésre nem lehet felelni. Ugyanis az EP nem egységes struktúra, hanem frakciókra oszlik. Ezek egy része úgy vélekedik, hogy a magyar az egyetlen józan kormány Európában, amelyre fel lehet nézni. A másik fél azt gondolja, hogy a magyar kormány az ördögtől hozzánk küldött istencsapása, amit el kell pusztítani. Semmiképp nem lenne igaz, ha valaki azt mondaná, hogy az EP teljesen a magyar kormány mellett áll, ahogy az sem, hogy teljes mértékben ellene van. Ki így, ki úgy

A képviselő beszélt napjaink legégetőbb problémájáról, a menekültkérdésről is.

-  Ez most a kérdés a világban. A baj leginkább az, hogy nem megyünk eléggé a probléma mélyére. Ugyanis az, hogy kik jönnek, mik jönnek, hol állítjuk meg őket, egyáltalán megállítjuk-e őket, ez csak a felszín. Még az is csak a felszín, hogy miért jönnek ezek az emberek. Az igazi probléma az, hogy a világ jövedelem-eloszlása elfogadhatatlan. Afrika kellős közepéből is jönnek Európába emberek, de ennek a vándorlásnak semmi köze nincs az arab háborúkhoz vagy az Iszlám Államhoz. Van egy délről északra és egy keletről nyugatra irányuló áramlás. Mindkettőnek valójában a szegénység és a reménytelenség az oka. Egy olyan probléma, amellyel évtizedek óta tisztában vagyunk, és amelyre eddig csak látszatmegoldások születtek. A világon létező vagyonnak körülbelül 80 százaléka a népesség egy százalékának a kezében van. Ez tűrhetetlen, és robbanáshoz fog vezetni. A vándorlás alapvetően erről szól.

A menekültüggyel kapcsolatban megkerülhetetlen a népszavazás és a kvótarendszer kérdése.

- A két dolgot én kettéválasztanám. Mi magyarok egy népszavazással döntöttünk arról, hogy részei akarunk lenni az Európai Uniónak. Aki akarta, tudhatta, hogy ez azzal jár, hogy a mi saját nemzeti jogainknak egy részét közösen fogjuk gyakorolni a többi tagállammal. Minden olyan módosítás, ami az átadott és át nem adott jogok közt változást hoz létre, népszavazást igényel. Tehát ez a dolog nem ördögtől való. Szuverenitási ügyekben a népszavazás az egyetlen értelmes és demokratikus döntési forma. Ha a kvótát úgy fogalmazzuk meg, hogy az Európát érintő terheket hogyan osszuk el, akkor az egy értelmes problémafelvetés. Akkor meg lehet vizsgálni, ki mit vállal, ki mit bír el. Ha viszont arról beszélünk, hogy idejön - mondjuk - egymillió ember, és akkor egy hivatalnok egy séma alapján ezeket az embereket bedobja egy lengyel, egy magyar, egy cseh dobozba, akkor ez az érintett emberek tárgyiasítása, ez pedig elfogadhatatlan. Érdemesebb egyébként a jog talaján maradni, ugyanis a jog jelenleg világosan szabályozza a menekültek kérdését.

Surján László beszélt arról is, hogyan befolyásolná a magyar gazdaságot, ha nem lennének uniós támogatások.

- Magyarország ugyan 2004 óta mindig többet kapott az Uniótól, mint amit befizetett, de a befizetett összeg is minden évben az összjövedelem egy százaléka körüli összeg. Ha az Unión kívül lennénk, akkor ez az egy százalék bekerülhetne a magyar gazdaságba. Nem lenne akkora felhajtó ereje, mint annak az összegnek, ami most a különböző felzárkóztatási programok lévén hozzánk érkezik, de az az egy százalék is komoly tétel. Az uniós források akkor tudnak csodákat tenni, ha jól használjuk fel őket.