Háborúkról és békékről az egyetemi felolvasón

A kétnapos tudományos felolvasóülésnek a Nyugat-magyarországi Egyetem pedagógusképző kara ad helyet, az előadók az ország jelentős egyetemi és akadémiai kutatóműhelyeit képviselik, az ELTE-től Pécsen át Debrecenig és természetesen Szombathelyig, ahol – ahogy a szombathelyi székhelyű tudományos társaság működése is jelzi – nagy hagyományai vannak a szlavisztikának.

Nagy István professzor (ELTE) arról beszélt, hogyan érzékelték a kortársak az I. világháború „előestéjét", az 1913-as évet. Fotó: Vincze Kornél

Dr. Szabó Tünde, a társaság elnöke örömmel jelentette be, hogy a Hagyomány és megújulás a szláv népek kultúrájában címmel útnak indított sorozat ötödik, ismét sokszínű programot kínáló konferenciáján köszöntheti a vendégeket. A felolvasóülésen megjelent prof. dr. Gadányi Károly, a szombathelyi egyetemi központ volt rektora, aki sokat tesz azért, hogy a szombathelyi szlavisztika folytonossága megmaradjon.

Az előadások sorát az irodalomtudós Nagy István (ELTE) kezdte, aki a sok tekintetben korszakhatárrá váló, „világvége-váró" utolsó békeév, 1913 jelentőségéről, jelentésárnyalatairól beszélt. A történész-előadók közül Bebesi György (Pécsi Tudományegyetem) kezdte a sort Magyar hadifoglyok az első világháborús orosz hadifogolytáborokban című, jelentős részben személyes memoárokra alapozott előadásával. A teljesség igénye nélkül: szó esett Grosszman Élet és sors című óriási regényéről (amelynek sorsában is a 20. század tükröződik), Ulickaja Daniel Stein, tolmács című munkájáról; vagy arról, hogy a magyar forrásokban hogyan jelennek meg a szláv háborúk. A szombaton véget érő konferencián 28 előadás hangzik el.