Hívőként, hiteles emberként élt

- Milyen eredményekkel lenne elégedett egy év múlva, az előkészítő év végén?

- A válasz mindenképpen szubjektív lesz. Tény, hogy sok szép és jó kezdeményezés indult el Szombathelyen a Szent Márton jubileumi év előkészítése kapcsán, amelyek bizonyára megtermik a maguk gyümölcseit. Ha ezek hozzásegítenek, hogy a mai emberben lángra gyulladjon Szent Márton üzenete, akkor volt értelme megrendezni az ünnepi évet. „Nem adhatok mást, mint mi lényegem,” mondta Lucifer az Ember Tragédiájában. Ezzel mindenki így van. Szent Márton kultuszának művelésében is, ki-ki csak azt adhatja, ami benne van, ami számára fontos. Szent Márton hiteles ember volt. Ő sem adott mást, mint, mi a lényege. Az ő „lényegének” a forrása pedig az Isten volt. Ez határozta meg egész személyiségét. Sokszínű és sokféle kultúra, gondolkodásmód, filozófia, vallási elképzelés töltötte be korának átalakuló Európáját. Akárcsak ma. Mi is egy multikulturális, átalakuló világban élünk, amelyben keressük a helyünket, az identitásunkat, a fogódzópontokat, ami nem megy máról, holnapra. A történelmi átalakulásokat századokban mérik. Szent Márton a hiteles forráshoz ment vissza, az Istenhez, az örök stabilitáshoz és biztonsághoz. Az Istennel való kapcsolat hatotta át egész személyiségét. Mondd meg, ki a barátod megmondom ki vagy, tartja a közmondás. Neki Isten volt a barátja, innét lehet tudni, hogy ő kicsoda.

Mikor lennék elégedett? A kérdést én másképpen fogalmaznám meg, valahogy így: mikor lenne igazán öröm bennem? Ha Márton elkötelezettségével és világos látásmódjával tudnánk élni a jubileumi év kapcsán.

Újra és újra olvasva kortársának, Sulpicius Severus történésznek a Vita Sancti Martiniját, magam is törekszem megérteni Szent Márton titkát. Mi motiválta őt? Mit akart lenni ő maga? Mik voltak az életének a fő törekvései? Ilyesféle kérdésekre adott válaszok nyomán alakulhat ki a hiteles Szent Márton kép.

Horváth József pápai prelátus beszél egy Szent Mártonról szóló könyv bemutatóján, mellette dr. Veres András megyés püspök és Scheuermann János plébános (Fotó: Némethy Mária)

Istenkapcsolatából fakadó törekvése volt az átalakuló Európában hívőként és hiteles emberként élni. Megértette a körülötte lévő világot és elindult a saját útján. Aki meg akarja érteni őt, ilyesmiken is el kell töprengenie. Ha csak események, rendezvények lesznek, aminek nem lesz hozadéka a „szentmártoni” módon gondolkodó szombathelyi ember, nem vagyok meggyőződve, hogy Márton elégedett lesz. Szent Márton nekem nem azt üzeni, fedezz fel engem, hanem ismer meg engem, mert meg akarlak érinteni, hogy te is lángra lobbanj. Ennél nagyobb eredményt nem kívánhatunk, de ebben benne van minden.

- Szent Márton életéből, személyiségéből az Ön számára melyek azok a fontos részek, jellemvonások, amelyekre át kellene hangsúlyoknak tevődniük, amelyeket ma még nem eléggé ismerünk? (Hiszen egy példamutató szentről van szó, s nem kizárólag turisztikai vonzerőről).

- Ami az előbb elmondottakból fakad, az Istenhite, és minden, ami ebből következik: hitelessége, imaélete, a konkrét, mellette élő emberrel való törődés. Le kellene hántani róla „mit ráraktak a századok”, és megtalálni az igazi Szent Mártont. Csak néhány példa. Neki soha semmi köze nem volt a libákhoz. Ez a 11 12. század idején, a gazdasági év lezárásakor tartott kocsmai mulatságok dalaiban olvasható először. Az első évezred ikonográfiája szerint gyalogosan végezte az őrjáratot a köpenyfelezéskor. Csak a lovagkor ültette lóra. Kifejezve ezzel a saját szellemiségét.

El kellene mélyíteni a nagyon is felszínes Szent Márton képet. Tovább kellene lépni a „ki mit tud” világánál, egészen addig, hogy a nyomába lépve, kövessük őt. Ha csak turisztikai vonzerőként tesszük őt piedesztálra, akkor Szent Márton szellemi örökségének ravatala körül mondunk gyászbeszédeket.

Az egyházi és világi kezdeményezések jók lesznek, ha Szent Márton hitelessége sugárzik azokból, akik a Szent Márton örökség mai gondozói. Meggyőződésem, hogy minden rendezvény, kiadvány ennek a gondolatnak a szellemében lenne jó, ha megszületne.