Múltidéző - Az égből érkezett a pusztítás

Bár Anglia 1941 decembere, az Egyesült Államok pedig 1942 júniusa óta hadban álló félnek tekintette Magyarországot, aktív katonai beavatkozásukra csak hazánk német megszállása után került sor a második világháború során. Addig csupán átrepültek Magyarország fölött, mintegy „légi átjáróháznak” tekintve légterünket.

Szombathelyen az első bombázásra 1944. október 7-én került sor, mégpedig a pályaudvar és környéke ellen. A légitámadásnak 52 halálos áldozata volt. Jelentős károk keletkeztek a vágányhálózatban, s a környék utcáiban elpusztult több lakóépület. Egy héttel később újabb támadás érte a várost, ezúttal 9 emberéletet követelt a pusztítás. Néhány nap múlva, október 17-én erős angolszász kötelék haladt át a város fölött. Egyetlen gép vált ki belőle, amely ugyancsak a pályaudvarra és környékére szórta gyilkos terhét. Utána még három kisebb bombatámadás következett, majd hosszabb szünet után a legszörnyűbb, 1945. március 4-én.

A március eleji bombázás 40. évfordulján a Vas Népe fő cikke így emlékezett vissza a szörnyű napra: Március 4-e vasárnapra esett, és gyönyörű tavaszt ígért a reggel. A háborútól amúgy is sokat szenvedett szombathelyi polgárok már abban bizakodtak, hogy a tavasz nyugalmat hoz. Nem így lett. Egyszer csak a lábak alatt megremegett a föld, félelmetes morajlás hallatszott. Egyik pillanatról a másikra elkezdett havazni. Mintha a természet el akarta volna takarni a szégyent, amelyet az amerikai bombázók ezt követően okoztak. Ez a pusztítás ráadás volt.

Papp János Légitámadások Szombathely ellen című, a Vasi Szemle egyik 1975-ös számában megjelent cikke így idézi fel az eseményeket: „Egy nagyobb kötelék 12.40 és 13 óra között valóságos bombaszőnyeget terített a városközpontra és az azt környező utcákra – összesen 303 személy lelte halálát a romok alatt.”Bombák, légiaknák hullottak a városra, különösen nagy károkat okozva a mai Mátyás Király, a Kossuth, a Kisfaludy utcában, a Szent Márton és a Hunyadi úton és a Püspökvár környékén. A gyújtóaknák felgyújtották a Palace Szállót (a mai Savaria tér helyén állt), a Tóth Károly-féle malmot és több lakóépületet. A polgármester a főispánhoz intézett átiratában külön katonaságot kért a mentési munkálatokhoz: ”... a f. hó 4-i terrortámadás óta 15 nap telt el és a Széll Kálmán u. 23. számú, az Erzsébet királyné u. 1. számú házak és a Palace Szálló, végül valószínű a székesegyház alatt is még mindig ki nem ásott hullák fekszenek...”.

Ganzer Rezső fotója a székesegyház megrongált hosszhajójáról és a kórusról. Az orgona felismerhetetlenségig megrongálódott (Forrás: Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár)

Az 1985-ös Vas Népében dr. Varjas Győző esperes plébános a székesegyház lebombázását jegyezte fel: „Déli egy óra előtt öt perccel megroskadtak az óramutatók a tornyok homlokán, elnémultak a harangok, eltűnt a város fölött magasodó tetőszerkezet. Leszakadt a hosszhajó hatalmas boltozata a kórussal és a világhírű orgonával. Kilenc oltár porba omlott. Winterhalter és Spreng mennyezetfreskói pillanatok alatt semmivé váltak Maulbertsch és Dorfmeister ecsetjének remekeivel együtt. A falak márványruháját letépte a szörnyű légnyomás, melynek vihara kiszabta a szentély boltozatát. A padsorok eltűntek, a csonka falak csak óriási romhalmazt öleltek át.”

A bombázások csaknem félezer ártatlan embert, felbecsülhetetlen értékeket pusztítottak el akkor, amikor az ország nagyobbik felén már nem dúltak harcok.

A székesegyház beszakadt szentély kupolája. Ganzer Rezső fotója (Forrás: Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár)

Kovács Sándor akkori szombathelyi megyéspüspök feljegyzéseiben külön kiemelte, hogy a történtek után többről van szó, mint levonni a konzekvenciákat: „Eljön az idő, amikor a történetíró külön lapon kezdi ennek a küzdelmes és fájdalmas időnek történetét megírni. Azt akarjuk, hogy ne csak múló emlék, fájdalmas esemény legyen Dunántúl királynőjének, a máriás székesegyháznak pusztulása, hanem egy új, felszabadult életnek kezdete és megvalósulása.”

Március végén még öt alkalommal bombázták Szombathelyt. A város 4471 lakóházából 3575 megsérült, több mint 300 teljesen rommá vált. Elpusztult a városháza (ma a SEK D-épülete), súlyosan megsérült a múzeum, a székesegyház, az új víztorony, a Szent Márton utcai iskola és a főtér több épülete. A bombatámadások során összesen 423 ember halt meg. Akik látták a romokat, azoknak mindez fájdalmas emlék, ám mi, akik nem abban a korban éltünk, talán elképzelni sem tudjuk a bombázás okozta pusztítás mértékét. Ám egy 1945-ös megrendítő statisztikai adat talán szemléltetni tudja az események súlyosságát: Szombathely, amely a múlt század elején az egyik legmodernebb vármegyeszékhely volt, az ország ötödik legromosabb városává vált.