2014.04.04. 16:25
Művelődésszemiotikai szimpózium Józsa Péter emlékére
Szombathely - A Józsa Péter emlékére rendezett szimpóziumok mindig egy-egy aktuális társadalomszemiotikai témát is megtárgyalnak. Az idei téma a jelromlás volt.
A Savaria Múzeumban pénteken kezdődött fórumon Voigt Vilmos, a Magyar Szemiotikai Társaság elnöke előadásában kiemelte Józsa Péter legjobbnak tartott művelődésszociológiai „Az esztétikai élmény nyomában" című, 1986-os kötetét. Amint mondta Józsa nemzetközi szintű felkészültséggel bírt, de írásai sokáig szinte ismeretlenek maradtak, ma pedig alapművek a szemiotikában.
Sosztarits Ottó házigazdaként a konferencián, ahol Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor is előadó volt. Fotó: Horváth Csaba
A fórumon Gráfik Imre a jelromlás elméleti és gyakorlati kérdéseiről beszélt, Horváth Sándor a jelromlást a népi vallásosságban vizsgálta. Murai András A múlt életjelei címmel az archív felvételek kortárs történelmi dokumentumfilmekben betöltött szerepéről tartott előadást. Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor a jelromlást szocio-szemiotikai nézőpontból taglalták, megkülönböztetve a szándékos és az akaratlan jelrontást, s hogy az mire irányul: az eredeti megsemmisítésére vagy átértelmezésére. A szövegrontásnak lehet a szándékolttal ellentétes eredménye is – tudtuk meg –, például a Talmudban Jézus nevét nem szabad leírni. Kihúzzák és odaírják: „a férfi, akiről nem beszélünk". Az utókor számára ez Jézus létének komoly bizonyítéka.
Markó Péter a mai társadalmi kérdéseket világított meg metaforákkal. Platontól indított, aki a hősök mellében lévő „szervet" thümosznak nevezte, amely az én büszkeségét jelöli, az elismerés utáni vágyat, amely a siker mozgatója. A teljesítmény modern imádata ezt a büszkeséget újból aktivizálta. Míg a szokásos befektetők többet akarnak visszakapni, mint amit befektettek, mások azzal a céllal használják forrásaikat, hogy büszkeségüket kielégítsék.
Szombaton a fórum Nagyrákoson folytatódik, ahol Józsa Péter élete vége felé vett egy házat, mert beleszeretett az Őrségbe. Budapesten ravatalozták fel, Vitányi Iván mondott búcsúbeszédet ott, de aztán itt temették el, ahol Markó Péter kezdeményezésére ápolják emlékét. A fórum résztvevői délben tisztelegnek a tudós sírjánál.
