Olajbogyó, barna kenyér csokival

Hát persze, hogy a spanyol asztalhoz lépünk oda először, hiszen a serrano sonka és a fuet kolbász illatának egyszerűen nem lehet ellenállni. Aztán Joan Canal, a barcelonai diákcsoport egyik vezetője a fejére húzza a jellegzetes piros, katalán sapkát, és finom édességgel, hojaldrinával kínál. A spanyol asztal sarkában ott magasodik a fa elemekből épített torony, ami a katalánok összetartozását szimbolizálja – nagyobb katalán ünnepeken ugyanis, a fiesta részeként, egymás nyakába állva, kapaszkodva alkotnak tornyot az emberek.

Joan Canal katalán sapkában és a mennyei serrano sonkával. Fotó: Horváth Csaba

Az angolok birodalma jóval csendesebb és visszafogottabb, még készül a tea, de a keksz már kikészítve. A Delbrückből érkezett németek asztaláról nem maradhatott le a jellegzetes feketekenyér, a pumpernickel – a magyar gyomor azonban sajtot, szalámit, de legalábbis egy falatka kolbászt kíván mellé. És már integet Carmen Skillaci, a Palermóból érkezett olasz csapat egyik vezetője. Nagyon nem kell noszogatni, a gusztusos olajbogyókat és a nyarat idéző szárított paradicsomokat ugyanis nézni is élvezet, hát még kóstolni... Carmen meséli, hogy az olajbogyót ő maga szüretelte és tette el, a szárított paradicsom pedig néhány napja még az egyik tanítványáék kamrapolcán várta, hogy egy mennyei pizzára vagy tésztára kerüljön – aztán végül bőröndben utazott Szombathelyig. A gyönyörű és illatos sajtokkal is nehéz betelni, és akkor még ott vannak a mandulából készült édességek, marcipánok. Nem könnyű szedelőzködni, de még hátravan a dánok asztala, sarkában az ország egyik büszkeségével, a legóval. Kóstolok egy fekete cukorkát, aztán jól meg is lepődök. Hát, mit mondjak, barátkozni kell a sós ízzel... Ezek után azon már egy cseppet sem csodálkozom, hogy a kis dán faluból, Rash Molle-ből érkezett Sofie Krintel és Martin Husballe étcsokoládéval eszi a barna kenyeret. A házigazdák asztala marad a végére – a Rubik-kockával és az ismerős ízekkel: téliszalámi és házikolbász, Erős Pista és Túró Rudi, no meg egy üveg pálinka, ez utóbbi persze csak mutatóba... A 10-es, földmérőnek tanuló Bangó Bence viszi a szót, ő is tagja annak a csapatnak, amelyik az Élelmiszeripari és Földmérési Szakképző Iskolát képviseli abban a Comenius-projektben, amelynek egyik állomásaként néhány napot Szombathelyen vendégeskednek a külföldi diákok és tanáraik. Bence már járt Dániában és Németországban, és a „testvériskolák" diákjai közül többel is tartja a kapcsolatot. Azt mondja, ezért is hasznos ez a projekt, a mostanihoz hasonló találkozások során pedig nem csak az angol nyelvet gyakorolják, de egymás kultúráját is megismerik. És ha már kultúra: a kóstolgatás közben az iskola diákja, a körmendi Rábavirág Néptáncegyüttes tagja, Daróczi Roland tart egy röpke bemutatót: a vendégek nagy tapssal jutalmazzák.

A jókedvű palermói csoport. Az egyik kísérőtanár, Carmen Skillaci saját készítésű olabogyót kínál. Fotó: Horváth Csaba

A diákok pénteken buszra szállnak, és Sümegre, majd Szigligetre látogatnak. És bár hamarosan hazautaznak, nemsokára ismét találkoznak: októberben ugyanis Olaszországban folytatódik a Comenius-program.

A házigazdák a magyar ízekkel megterített asztal mögött. Sapkában a szóvivő, a földmérőnek tanuló Bangó Bence. Fotó: Horváth Csaba

Európában is a víz az úr

A hat ország diákjainak részvételével zajló program fő témája a víz. A szombathelyi találkozón a középiskolások a víz gazdaságban betöltött szerepéről beszélgettek. Otthon mindegyik csapat készített egy vetített képes beszámolót arról, hogy a saját országukban miként takarékoskodnak a vízzel, hogyan nyernek belőle energiát. A víz gazdasági szerepéről szólva természetesen a turizmus sem maradhatott ki a sorból. A csapatok egy-egy diákot delegáltak abba a nemzetközi csoportba, amelynek tagjai megalkották a közös vízstratégiát. A következő találkozón pedig a vízisportokra fókuszálnak a diákok: folytatás október elején, Olaszországban.