Reggaekarácsony Szombathelyen - A rasztaszív karácsonykor nem csak rasztákban dobog

Ha jól számoltunk, akkor az idei volt a nyolcadik Reggaekarácsony, megnéztük hányan voltak kíváncsiak karácsony utolsó napján a Tohu Bohura és a Ladánybenére. Legalább háromszázan, megkérdeztük. Ennyi jegy biztosan elkelt az idei Reggaekarácsonyra a Savaria Moziban. Este kilenckor a kapunyitáskor még csak páran lézengtek, de úgy 11 óra felé már nagyjából kialakult a létszám, nagyjából, mert volt, akit a halászlé meg a töltött káposzta csak fél tizenkettő után engedett el bulizni. Rutinosabb Reggaekarácsonyozók lehettek, akik kifejezetten a Ladánybenére jöttek, a reggae honi helytartóiról pedig igazán nem lehetett lekésni, mivel csak éjfél körül tudtak kezdeni. Ennek oka pedig az volt, hogy a Tohu Bohu zenekar technikai okok miatt, csaknem egy órás késéssel csapott a húrokba.

Aminek voltak jó oldalai is, mondta el a Tohu Bohu énekesnője, Pesthy Rebecca, mivel így akik kifejezetten a Ladánybenére jöttek, azok is bele tudtak hallgatni az ő produkciójukba. Rebecca szerint idén sokkal többen voltak, mint tavaly, és egy nagyon jó bulit sikerült csinálniuk. Ott voltunk, így volt. Mivel 26-án még tartott a karácsony, nem maradhatott el a kötelező kérdés, a koncert „ünnepszétromboló" hatásáról. Megtudtuk, októbertől kezdődően a hétvégék már a karácsonyi koncert próbáinak jegyében teltek, egyedül a 24-e volt kivétel, mert ez az este szent volt, nem próbáltak. Egyébként a Tohu Bohu és a Ladánybene jó kapcsolatban vannak, ezen a bulin is, mint mindig, megnézték egymás koncertjét. A Reggaekarácsony nevéből adódóan azt reméltük, hogy nemcsak a raszta szívek dobbanását, de a raszta hajak suhanását is kemény dózisban kapjuk. De az a helyzet, hogy igazi rasztákat elvétve lehetett csak látni, és a közönség többnyire krisztusi korban volt, ami éppen találó egy karácsonyi bulin, bár a koncertek karácsonyi jellege ebben ki is merült.

Az elsők között kiszúrtuk Czukor Balázst, a Weöres Sándor Színház színészét és kedvesét, Surányi Nórát, ők egy ismerősük meghívására szakították meg az ünnepi hangulatot a koncertek kedvéért. A fellépőket nem igazán ismerték, de a buli jónak ígérkezett, ezért jöttek el, a „Kell egy ház" azért megvan nekik is. Többen is azt nyilatkozták, hogy a Reggaekarácsonyból nem feltétlenül a reggae vonzotta őket 26-án este a moziba, hanem az, hogy ekkorra már sok volt a karácsonyból, a buliból meg kevés, így megpróbálták a világ egyensúlyát helyrebillenteni. Sokan a társaság, a haverok, és nyolc év után nyugodtan mondhatjuk, többen megszokásból áldozták fel a 26-a meghittségét. Reider Natália a barátaival jött, elmondása szerint azért, mert most ért rá mindenki, hiszen az elmúlt pár nap a családé volt, karácsony után ismét szétszéled a társaság, sokan pedig szilveszterkor is dolgoznak. A 26-a este viszont kiváló alkalom arra, hogy a mákos bejglit leugrálják a Reggaekarácsonyon.

A Ladánybene 27 két éve már fúvósokkal kiegészülve lép fel, így éjfélkor kilencen álltak a színpadon, meg sem látszott rajtuk, hogy ez már a huszonkilencedik karácsonyuk. Zenéjük talán érettebb, sokuk haja kevesebb lett az évek során, de a zenekar megmaradt annak, ami mindig is volt a reggae magyarországi zászlóvivőjének. Talán a politikai mondanivaló lett még egy kicsivel több, két szám közé mindig becsempészett egy kis aktuálpolitikát Miksa az énekes. Ennek jegyében feldolgozták a legendás Illés együttes egyik dalát is: „A szó veszélyes fegyver-t", ismertem a számot, de reggae-is verzióban most hallottam először, majdnem jobb lett, mint az eredeti. Hát így van ez, a reggae az a műfaj, ami szól valamiről, ezt már Miksa és Bodnár Tibi mondta, amikor beszélgettem velük a koncert előtt. Szó esett sok mindenről: a Ladánybene csaknem harminc évéről, a magyar zeneiparról, az értékmérő koncertekről és a cd haláláról is. Nemsokára olvashatják a velük készült interjút.