Szikszai Péter megbízott a főnökében, de csőbe húzták, becsapták

Vajon hány ember lenne, aki nemet mondana, ha a főnöke kérne tőle kezességet egy adásvételi szerződésben? Az már egy kicsit szűkítené a kört, hogy legalább elolvasnánk, mit írunk alá? A hierarchikus viszonnyal bizony súlyosan vissza lehet élni a magasabb pozícióból, és az alárendeltben lehet olyan erős a megfelelési kényszer, hogy észre sem veszi, mit kockáztat.

Szikszai Péter ma már nem tudja megmondani, miért írta alá azt a papírt látatlanban. Akkor vakon megbízott a főnökében annál a biztonsági cégnél, ahol 2004-ben még dolgozott. Arra kérte a főnöke: „Gyere, itt írd alá!", és ő nagyon bánja, de akkor aláírta. Nem olvasta el a szerződést, és nem is kapott belőle példányt, a főnöke szóban úgy tájékoztatta: céges kocsit vesz. Később derült ki, hogy a szerződés egy szombathelyi autóház és a főnök felesége között köttetett. Egy darabig úgy látszott, nincs gond, legalábbis négy évig nem történt semmi.

Szikszai úr a szerkesztőségünkbe a tíz év alatt gyűjtött iratokkal, dokumentumokkal érkezett. Nem akar belenyugodni abba, hogy ilyen rútul megvezették, jogi segítséget vár - még mindig bízik abban, hogy elérheti: nem neki kell megfizetni más tartozását.

Fotó: Merklin Tímea

- Aztán 2008. április 15-én kaptam, én mint kezes, egy értesítést arról, hogy fizetési elmaradások vannak, 22 havi részlet, 556 ezer 252 forint. Elmentem a házaspárhoz, és kértem őket, hogy rendezzék a tartozást. Mondták, hogy nem lesz gond, csak átmeneti pénzzavar van, majd rendezik – meséli Szikszai úr. - Megtudtam, hogy a gépkocsit eladták egy ölbői férfinek, akinek az anyjától szereztem meg az adásvételi papírt. Értesítettem a bankot, de a bank azt válaszolta, hogy ők ezzel nem foglalkoznak, én vagyok a kezes, az asszony által nem fizetett részleteket nekem kell rendezni. Írtam egy levelet, hogy én az új tulajdonosnak nem vállaltam kezességet. Elmentem ügyvédhez, aki háromszor felszólította a volt főnököm (már akkor nem dolgoztam a cégnél) feleségét, hogy fizesse a törlesztést, de a nő állítólag át sem vette ezeket a felszólításokat.

Újabb öt év csend következett: 2008 és 2013 között a bank nem kereste Szikszai urat.

- 2013. május 28-án érkezett egy kimutatást egy pénzbehajtó cégtől, miszerint 797.346 forinttal tartozom. Felhívtam a cég igazgatóját, mondtam, hogy nem fizetek egy fillért sem, mert ez nem az én tartozásom, hajtsák be az asszonyon. Az igazgató kért, hogy gondoljam meg, mert jön a végrehajtó. Azt javasolta, kezdjek el egyezkedni a bankkal, ha egy összegben nem tudom kifizetni. Így is tettem, részletfizetést kértem. 2014. március 5-én megjött a banktól a levél: 54 hónapon keresztül 10 ezer forintot kell fizetni. Akkor megint a nőhöz fordultam, hogy van ez a lehetőség, mondták, hogy vállaljam el, mert ők ezt nekem rendezik. Mikor megjött a banki határozat, hogy ezt így lehet fizetni, felhívtam a férjet, hogy rendezzék számomra, azt mondta, hogy ő ebben sehol nem szerepel, nem is érti, miért zaklatom.

Szikszai úr döbbenten áll a történtek előtt, nehezen értette meg, mennyire rászedték, megvezették. És ha mindez nem volna elég, mondja, a házaspár időközben el is vált, a nő elköltözött onnan, az új lakcíme  pedig nem ismert.

- Pár hete elmentem a bíróságra, meghallgattak. Azt mondták, semmi gond, ha befizetem ennek az összegnek a 6 százalékát, megindítják a polgári peres eljárást, de a nő lakcímét nekem kell kinyomozni. Elmentem az okmányirodába, de a címet nem adják ki... Így kerültem a 22-es csapdájába. Fizethetem a részleteket 4 év 6 hónapig. Azért meséltem el a történetemet, hátha akad a városban egy ügyvéd, aki tényleges jogi segítséget tud számomra adni.