Szombathely

2016.07.09. 07:02

Tanárból lett munkaügyi szakember

A rendszerváltás után az oktatás világát cserélte fel a fel a foglalkoztatási ügyekre Éder Géza, aki egy évtizede ment nyugdíjba a megyei munkaügyi központ éléről. Ez azonban nem jelentette azt, hogy elszakadt volna a gazdasági élettől, tapasztalatait igyekszik a megye hasznára kamatoztatni.

Béres Zoltán

- Eredetileg közgazdász szerettem volna lenni, de családi hatásra, a biztos elhelyezkedés érdekében végül a Pápai Állami Tanítóképzőbe jelentkeztem - mondja a pályaválasztásáról Éder Géza. - Ez akkor középfokú képzés volt, amelyet egy év tanítási gyakorlat követett Rumban. Ezután tettem képesítővizsgát és kaptam kézbe a tanítói bizonyítványt. A katonaság ideje alatt jelentkeztem a szegedi egyetemre, ahol levelezőn történelem-pedagógus szakos középiskolai tanári diplomát szereztem. Ennek birtokában felkerestem a megyei tanács művelődési osztályát, segítséget kértem ahhoz, hogy képzettségemnek megfelelő munkát kapjak. Ekkor felmerült annak a lehetősége, hogy a művelődési osztályon dolgozzak, amely egy rövid kőszegi kitérő után meg is valósult. Kilenc éven keresztül láttam el a megyei gyógypedagógiai és gyermekvédelmi felügyelői feladatokat, majd a művelődési osztály személyzeti csoportjának élére kerültem. A fő feladatom a pedagógusok elhelyezkedésének a segítése, az iskolák tanítói, tanári igényeinek a kielégítése volt.

Éder Géza részt vesz a felnőtt fogyatékkal élők problémájával foglalkozó Napsugár Egyesület munkájában is (Fotó: Béres Zoltán)

- Aztán jött a nagy váltás, ami közelebb hozta eredeti álmához, a közgazdászi munkához.

- A kilencvenes évek végén a közigazgatás átszervezésével a csoportunk feladatait integrálták a megyei tanácselnöki hivatalba. Ezzel párhuzamosan létrejött egy területfejlesztési osztály, amelynek feladata volt a munkanélküliek másodfokú ügyeivel való foglalkozás is. Itt kaptam én is a feladatot. Az Országos Munkaerő-piaci Központban tudták, hogy jelentős közigazgatási gyakorlattal rendelkezek, s ismerem a megyét is, ezért felkértek arra, hogy szervezzem meg a megyei munkaügyi központot. A munkatársak kiválasztásában csak a felkészültség számított. Kollégáim munkájukkal később visszaigazolták döntésünk helyességét. 1991-ben pályázatot írtak ki a munkaügyi központ igazgatói posztjára. Az igazság az, hogy én sohasem akartam vezető lenni, ezért nem kívántam pályázni. Aztán a kollégák végül rábeszéltek, s elnyertem az állást. Az első időszak a tanulás ideje volt. Több külföldi országban szerezhettünk tapasztalatokat, de a legtöbbet alighanem az osztrákoktól tanultuk. A közvetlen információcserét szolgálták a magyar-osztrák munkaügyi konferenciák. Az a lendület, amellyel létrehoztuk, egészen a legutóbbi időkig tartott. Jellemző volt arra az időszakra az is, hogy jogszabályalkotók a törvényeknek a keretét határozták meg, de tartalommal nekünk, a témát, a problémákat jól ismerő embereknek kellett megtöltenünk. Lépésről lépésre haladtunk, s talán nem túlzás azt állítani, egyre inkább szakemberekké váltunk.

- Aztán egyből a mély vízben találták magukat. A kilencvenes évek elején hatalmas méreteket öltött a munkanélküliség. Hogyan tudtak ezen úrrá lenni?

- Nem volt egyszerű, de azért sikerült megoldanunk problémákat. Ehhez nem kellett más, minthogy mindenki tegye a dolgát. Mind a hivatalon belül, mind pedig az együttműködő partnereknél. Jó néhány dologban ugyanis koordinációs feladataink voltak. A munkaügyi tanács létrehozásával sikerült társadalmasítani a működésünket, így egy-egy döntés előtt minden szempontból körbe tudtuk járni a kérdést. A lehetőségeinkhez mérten segítettük a munkahelyteremtést. A polgármester után rendszerint nálunk kopogtattak a befektetők, hogy tájékozódjanak a lehetőségekről. A képzéseket is igyekeztünk ezekhez az igényekhez igazítani. Jelentős volt az egyéni képzésben résztvevők aránya, akik garantált munkalehetőségekkel rendelkeztek. A tanfolyamot végzettek 60 százalékának sikerült elhelyezkedniük.

- Említette az osztrák kapcsolatokat. Mit tudtak ebből profitálni?

- Nagyon sokat. Amíg nálunk a kilencvenes évek elején új jelenség volt a munkanélküliség jelentkezése, addig náluk ennek kezelése nem volt ismeretlen feladat. Sok dolgot nem kellett kitalálnunk, hanem csak adaptálni a magyarországi viszonyokra. Sok közös programot szerveztünk, közös projektek sorának megvalósításában vettünk részt. Tőlük vettük át a képzési vásárok gyakorlatát is. A szakmai mellett nagyon jó emberi kapcsolatok is kialakultak az osztrák kollégákkal.

- Tíz éve nyugdíjas, ennek ellenére rendszeres résztvevője a gazdasági rendezvényeknek.

- Igen, elnöke vagyok egy széleskörű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező, gazdaságfejlesztéssel foglalkozó egyesületnek. Tevékenységünkkel igyekszünk hozzájárulni a térség gazdasági fejlődéséhez. Alapító tagja vagyok a Nagycsaládosok Egyesületének és részt veszek a felnőtt fogyatékkal élők problémájával foglalkozó Napsugár Egyesület munkájában is. 1969 óta énekelek a Szombathelyi Madrigálkórusban. Amióta nyugdíjas vagyok, azóta több idő jut a családra, teszek-veszek a ház körül. Szóval nem unatkozom.

Címkék#Éder Géza

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!