Szombathely

2014.12.05. 16:50

Teszteltük a forralt borokat Szombathely Fő terén

Tizenegy forralt bort teszteltünk Szombathely Fő terén. Megtaláltuk a legjobbat és a legrosszabbat is, így bebizonyosodott: olcsó borból nem lesz jó forralt bor.

Budai Dávid

Forralt bort teszteltünk a Fő téren, mert kíváncsiak voltunk, arra, hogy van-e különbség a karácsonyi vásárban kínált italok között. Jelentjük: van. Továbbá végérvényesen el akartuk oszlatni azt a tévhitet, hogy ócska borból is lehet jó forralt bort készíteni, mert úgyis minden a fűszerezésen múlik. Nos, nem lehet.

A tapasztalatok alapján kiderült, a Fő tér legjobb forralt bora kékfrankos és zweigelt házasításából készült, a legrosszabb pedig egy állítólag badacsonyi borból, itt azonban a bor fajtáját nem tudták megmondani, amit elég aggasztónak találtunk.

A forralt bor és a lőre fogalma nem véletlenül forrt össze az emberek képzeletében. A forralt bor kialakulása ahhoz köthető, hogy a régi időkben a bor gyakran megsavanyodott, így forralással és fűszerek, illetve méz hozzáadásával újra fogyaszthatóvá tették. Csodák azonban nincsenek, és végre mindenkinek meg kell tanulnia, hogy a kannás bor szörnyű ízét a legprofibb fűszerezés sem tudja feledtetni.

A csütörtöki szemerkélő eső nem tudott minket eltántorítani célunktól, hogy leteszteljük az idei év kínálatát. Hatan vállalkoztunk a nemes feladatra, köztük a Mesebolt Bábszínház művészei és bevalljuk, nem jutottunk el minden pavilonba, mert a forralt bort kötelezően lenyeltük, és ezért a hatodik állomás tizenegyedik boránál föladtuk a tesztet.

A szigorú forraltbor-kóstolók Váczi Gergely, Khaled-Abdo Szaida, Kovács Bálint, Pusztai Fanni, Dénes Emőke a legkisebb hibát sem tolerálták

A vizsgált tizenegy bor viszont nagyon különbözött egymástól több szempontból is, amely szempontok kiválasztását gondos mérlegelés előzte meg. A hosszú évek óta bennünk lerakódott forraltbor-fogyasztás tapasztalatai vezették kezünket, amikor az alábbi irányelveket vetettük papírra: a vizsgált bor minősége, a fűszerezés mértéke, az édesség foka, a hőmérséklet és a hiányérzet. Úgy véltük, hogy ez az öt szempont elegendő támpontot ad majd, hogy különbséget tudjunk tenni jó és rossz között.

Küldetésünk komolyságát jelzi, hogy szigorú szabályokat állítottunk fel a teszt előtt, hogy elkerüljük a nekem tök mindegy, csak meleg legyen , és az olyan, mint otthon, csak édesebb véleményeket. A szabályokat igazságosan és ellentmondást nem tűrő, komoly borfogyasztók szemléletével hoztuk meg. Mindenki iszik mindegyik vizsgált fajtából, fehéret vörössel nem hasonlítgatunk, és minden kortyot le kell nyelni. Ez rendkívül fontos volt, hiszen míg egy sima bor kóstolása esetében elvárás, hogy köpjük ki, itt ez végzetes hiba lett volna, hiszen szerintünk a forralt bor gyomorba érkezése után lehet csak objektív véleményt alkotni.

A hitelesség kedvéért fontos megemlíteni, hogy a hatból négyen a vörösbort, míg ketten a fehérbort részesítjük előnyben. Szent esküvel fogadtuk meg, hogy egyéni ízlésünk nem fogja csorbítani értékítéletünket, és a tőlünk telhető legmagasabb szakmai hozzáértésről teszünk tanúbizonyságot.

Az értékelés névre szóló tesztlapokon történt, egytől tízes skálán. A szempontra adott érték minden esetben minőségjelzőként funkcionált, vagyis minél magasabb számot adtunk, annál inkább minőséginek éreztük a bort, annál inkább úgy véltük, hogy sikerült eltalálni a fűszerezést.

Az édesség fokánál a magas szám tehát nem azt jelentette, hogy mennyire édes az adott ital, hanem hogy mennyire megfelelő az édessége. Ugyanígy a hőmérsékletnél adott magas ponttal is a tökéleteshez közelítő hőmérsékletet díjaztuk.

A hiányérzet, mint szempont pedig a megmagyarázhatatlant próbálta megfogni. Ha egy pillanatra is úgy véltük, hogy ittunk már valaha jobbat, vagy még tennénk a borba valamit szívünk szerint, de nem tudjuk, hogy mit, akkor könyörtelenül alacsonyabb pontszámot adtunk.

Mind az öt szempont értékei ugyanolyan súllyal bírtak az eredmények összesítésénél, itt nem tettünk különbséget. A maximális ötven pontot egyetlen általunk vizsgált Fő téri forralt bor sem érte el tesztünkben, de ez nem is meglepő, egy ötvenpontos forralt bor talán csak a képzeletünkben létezik.

A teszt végeredménye. Az eredményekből látható, hogy a hőmérséklettel volt a legkisebb gond. A vörösborok átlagosan jobban szerepeltek, mint a fehérek. A borok minőségére és fűszerezésére voltunk a legkényesebbek

A tesztelés során néhány olyan szempontot is figyelembe vettünk, mint az ár/érték arány vagy a kiszolgálás minősége, azonban itt már nem pontoztunk, hiszen lehet attól még egy forralt bor kiváló, hogy méregdrága, és olyan arccal teszik elénk, mintha lúgot akarnának itatni velünk.

Tapasztalataink alapján azonban úgy tűnik, hogy a bor minősége és e két nem éppen egzakt értékelési szempont között van összefüggés. Ár/érték arányban csupán egyetlen pavilonnál gondoltuk, hogy ez bizony nem érte meg azt a kétszáz forintot.

Egységesen ennyibe kerül a forralt bor decije mindenhol, ami nem kevés, így az elvárásaink is magasak voltak. És éppen ez a hely volt az is, ahol nem voltak túl kedvesek velünk, és azt sem tudták megmondani, milyen bort is iszunk tulajdonképpen. Nem is ittuk meg, mert nem volt jó. De hogy valami jót mégis mondjunk, egészen kiváló volt a bor hőmérséklete, csaknem a legjobb a vizsgált italok között. Így jártunk a második pavilonnál, de menjünk sorban.

Az első állomásunkon rendeztük be főhadiszállásunkat, és a kiértékelő lapok halmai között megbújva próbáltuk az inkognitó látszatát fenntartani. Itt kedvesek voltak, a borok sem voltak rosszak, de azért ennél ittunk jobbat is aznap.

A harmadik helyen nem volt fehér bor, amit nem is értettünk, és annak ellenére kapott a vörösboruk viszonylag jó értékelést, hogy többen úgy éreztük, mintha vízzel lett volna fellöttyintve. Ennek oka az lehetett, hogy elég jól belőtték, mennyi cukor kell egy valamire való forralt borba.

A negyedik állomás borai összességében a második helyre voltak elegendőek, viszonylag jó fűszerezés, megfelelő hőfok, nem volt rossz.

Az ötödik állomáson megivott borokról nem sok jót tudunk mondani, semmi nem volt igazán eltalálva, de még így is megelőzte a rossz emlékű kettes pavilont.

A hatodik állomáson végre azt kaptuk, amiért jöttünk, kedves kiszolgálás és egészen kiváló forralt bor. A kékfrankos és zweigelt, valamint a rizling és a chardonnay házasításából kiváló italt készítettek, sőt ha akartuk, még egy narancsszelet is úszkálhatott a borunkban, és persze mi akartuk.

Összességében az látható, hogy a nem éppen olcsó árért iható forralt borok vannak idén a Fő téren. Tesztünk alapján elmondható, hogy a vörösborral ügyesebben bánnak az árusok, és a legnépszerűbb fajta a kékfrankos, illletve fehérben az olaszrizling. A mellékelt táblázatban láthatóak az összesített eredmények, az azonban nem, hogy pontosan melyik pavilon milyen forralt bort rejt. Elég sok információt megosztottunk ahhoz, hogy megtalálják a Fő tér szerintünk legjobb borát.

 



Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!