2015.08.31. 16:01
A virtuális világ megapoliszai, avagy így épül fel egy szerver adatközpont (x)
A világ lakossága évente 1,6 százalékkal növekszik – a netfelhasználóké viszont 21 százalékkal. Minden nap új alkalmazások, okoseszközök érkeznek, melyek a neten keresztül kapcsolódnak életünkbe. Mivel pedig ezt a roppant adatmennyiséget valahogyan kezelni kell, a világon gombamód szaporodnak az adatközpontok.
Ha a gerinchálózatokat az internet sztrádáinak tekintjük, egyértelmű, hogy nagyvárosai az adatközpontok. Ezek jellemzően olyan szerverfarmok, ahol szerverek százai (néha tízezrei) kapnak helyet. Ide érkeznek a felhasználók adatai, az itt fenntartott tárhelyek biztosítják az alapot ahhoz, hogy weboldalaink, online szolgáltatásaink működjenek.
Amit még elképzelni is nehéz
Ha arra gondolunk, milyen irdatlan adatmennyiséget kell az olyan szolgáltatások zökkenőmentes működéséhez folyamatosan befogadni, elemezni és szétküldeni, mint a naponta százmilliók által használt Google vagy Facebook, képet kaphatunk a méretekről.
A Google-nek például 13, a világ minden táján szétszórt adatközponttal tudja csak biztosítani, hogy rákereshessünk kedvenc receptjeinkre vagy éppen célzott reklámokkal találkozzunk oldalaikon. Ezek a központok a teljes globális energiafelhasználás körülbelül 0,01 százalékát adják – annyit, amennyivel 200 ezer otthont láthatnánk el.
Mekkora tulajdonképpen egy adatközpont?
Napjaink leghatalmasabb adatközpontjai több tízezer négyzetméteren terülnek el. Kínában például 2016 elején egy olyan létesítményt helyeznek majd üzembe, amely akkora, mint az amerikai Pentagon, és amely a dolgok internetének szolgáltat majd infrastruktúrát.
De mit zsúfolnak ezekbe a hatalmas komplexumokba – csak szerverek végtelen sorait?
Koránt sem. A fizikai infrastruktúrának ezek a gépek csak egy részét adják. Az elfoglalt terület nagy részét valójában az ezek működését lehetővé tévő rendszerek adják. Az energiát szolgáltató vezetékek, a több száz gigabites netkapcsolatot biztosító kábelek rengetege, az irdatlan energiafelhasználással működő hűtőrendszerek, amelyek a sok ezer szerver hőjét elvezetik.
A hűtés napjaink modern adatközpontjainak Achilles-sarka. A Facebook például egyik központját már a sarkkörön építette fel, ahol „szellőztetéssel” ingyen hűthetik a berendezéseket, hiszen a külső hideg levegő ingyen van. Képzeljük el, mekkora lehet egy nevadai központ energiafogyasztása, amelyet csak a hő elvezetésére fordítanak.
Egy semmiből sem elég
Emellett pedig természetesen a redundánsan kialakított rendszerek – itt kap értelmet a kérdés: "miért építs egyet, ha építhetsz kettőt dupla áron?" A redundáns rendszerben egy-egy meghibásodott részegység feladatát mindig át tudja venni egy másik, így nem esik csorba a szolgáltatás folyamatosságán.
Ilyen redundáns megoldásokat alkalmaznak minden olyan modern adatközpontban, ahol komolyan veszik a biztonságot. A világ leghatalmasabb monstrumai, a sarkkörön vagy éppen Dél-Amerikában épített közösségi szolgáltatásokat futtató központok, vagy éppen a DoclerNet hazai szerver szolgáltató központja esetében is ilyen többszörösen bebiztosított rendszerekkel találkozhatunk.
Ha a gerinchálózatok az internet gerince, az adatközpontok a szívét adják. Ebbe a szívbe azonban rengeteg energiát kell pumpálni, hogy működjön, és életben tarthassa a rohamosan növekvő testet. Ha legközelebb megkérdezzük barátunkat a Google-t, melyik a legjobb étterem a kerületben, jusson eszünkbe, milyen irdatlan globális infrastruktúra az, amely lehetővé teszi, hogy a másodperc törtrésze alatt megtudjuk, mennyiért adják a rántott gombát.
