Dr. Szűts Tamás már gyerekként is tudta, hogy kutató lesz

Nemrég attól a hírtől volt hangos a sajtó, hogy kibogozták a pókok családfájának legnagyobb ágát. A szombathelyi Nyugat-magyarországi Egyetem Természettudományi Karának fiatal kutatója, dr. Szűts Tamás egyetemi adjunktus is a nagy felfedezést még 2009-ben publikáló nemzetközi kutatócsapat tagja. Akkor azt az eredményt analitikai vagy adathiányból adódó hibának vélte az összes pókkutató. Most viszont kiderült, nem tévedtek. Arra voltunk kíváncsiak, hogy dr. Szűts Tamás hogyan került a külföldi kutatók közé, majd a szombathelyi egyetemre.

– Szegeden születtem, nagyon szeretem a várost – mondja a fiatal egyetemi adjunktus. – Azt, hogy én tudós szerettem volna lenni, nagyon hamar tudtam. Még nem tudtam olvasni, de már megkaptam a „Képes csillagászat" című könyvet. Ahogy megtanultam olvasni, rögtön megpróbálkoztam vele. Már akkor szembesültem azzal, hogy a tudományos ismeretterjesztésnek vannak problémái Magyarországon. Amikor az ember nem érti a kifejezéseket a könyvben, akkor nagyon hamar elveszti az érdeklődését a tudomány iránt. Így nem lett belőlem csillagász. Hétéves koromban jöttem rá, hogy fehérköpenyes, mikroszkópos, élővilággal foglalkozó emberke leszek. Elkezdtem falni a Durrel könyveket, majd jött az Attenborough sorozat.

Dr. Szűts Tamás életében sokszor eljött a választás ideje, s ha kellett, akkor tudott nemet mondani. mindig is az vitte előbbre, hogy tudta, a trópusi pókokkal szeretne foglalkozni, s új fajokat akar felfedezni. Mindez megadatott számára. Fotó: Maitz Kinga

Az első nagy törés az életében az volt, hogy nem vették fel a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumba. Elfelejtettek ugyanis szólni neki, hogy matematika és magyar is lesz a felvételin, így alulmaradt az amúgy is kiélezett versenyben.

– Végül a Tömörkény István Gimnáziumba kerültem be, ami sosem volt egy versenyistálló, hanem egy olyan hely, ahol voltak sikerélményeim – folytatja dr. Szűts Tamás. – Versenyeket nyertem, sőt 1993-ban a későbbi professzorom, Gallé László középiskolásként megengedte, hogy kéthetente bejárjak az egyetemre pókozni. Már akkor tudtam, hogy új fajokat szeretnék felfedezni, főként a nagybetűs Trópusokon. Meghatározó élménye volt ez az időszak az életemnek.

Utána bekerült a József Attila Tudományegyetemre, ami ma már a Szegedi Tudományegyetem. Az egyetemi évek alatt jött a nagy lehetőség az életében. Egy ösztöndíjjal, 500 szavas angol szókinccsel és egy szótárral a hóna alatt, több embernek a közvetítésével kijutott három hónapra Belgiumba, az Afrika Múzeumba.

– Sok mindent tanultam, egy szép kis projektet nyomtak a kezembe, amiből végül szakdolgozat lett – teszi hozzá. – Hat új fajt fedeztem fel. Az államvizsgám után felajánlottak egy nappalis PhD ösztöndíjat, de magyar pókokkal kellett volna foglalkoznom. Nemet mondtam. Engem a trópusi pókászat érdekelt, és az államvizsga után kaptam is egy lehetőséget, Papp László akadémikus ajánlotta, hogy hívjam fel a Magyar Természettudományi Múzeum igazgatóhelyettesét, dr. Mahunka Sándort. Ez a mennyország volt számomra. Szeptember 1-jén kezdtem a munkát. Akkoriban még volt annyi támogatása a szakmának, hogy előre lehetett belőle jutni. Egy év múlva ifjú kutatói állást kaptam, s elkezdtem végre trópusi pókokkal foglalkozni. Visszamentem Belgiumba, majd az eredményekkel Dániába egy konferenciára, s onnantól kinyílt a világ. Olyan emberekkel találkoztam, akik nagy neveknek számítottak a szakmában. Megpályáztam ösztöndíjakat, voltam többször Dániában és Párizsban. Eljutottam a Trópusokra, sokat publikáltam. A projektekből szépen lassan összegyűlt annyi, hogy megírhattam a doktori dolgozatom is, amit 2004-ben summa cum laude meg is védtem. Ekkor több nagy ösztöndíjat is nyertem egyszerre, választanom kellett közülük, végül a Marie Curie-t fogadtam el. Három évre mentem el Dániába, majd innen a Kalifornia Tudományos Akadémiára kerültem, két évet töltöttem ott. Kiteljesedtem, mint posztdoktor kutató, és a kapcsolataimat még a mai napig ápolom, mint fizetés nélküli külsős.

Akkor jött az újabb lehetőség, hogy 2011-ben Magyarországon a Nyugat-magyarországi Egyetem Természettudományi Karán taníthat. Azt vallja, nagyon élvezi az itteni munkát, Szinetár Csabával remekül kiegészítik egymást, karakterileg is. 2009-ben például felfedeztek Magyarországon egy új pókfajt Szinetár Csabáék, meghatározták, Tamás pedig lefotózta, szkenningelte, majd megcsinálta hozzá a hivatalos leírást. Az is tetszik neki, hogy bár nincs sok hallgató, mégis vannak köztük nagyon lelkesek, tehetségesek.

Dr. Szűts Tamás nem sokáig marad itthon, az USA-ba készül, majd szeptemberben Tanzániába megy, ahol új kutatássorozat indul majd.m